742 AZ UTOLSÓ SZAKASZ: AZ V. ÉS A VI. ZÓNA ÉS AUSCHWITZ
D (Wirtschaft- und Verwaltungshauptamt; gazdasági és igazgatási fő-hivatal), a koncentrációs táborokért felelős SS-egység főnöke és az SS „halálfejes alakulatainak" főinspektora hívta fel a magyar szállítmányok küszöbönálló érkezésére.105 Őt pedig Kaltenbrunner és Rolf Günther, Eichmann berlini megbízottja tájékoztatta röviddel azután, hogy a Sonderkommando Budapesten „beleegyezett, hogy átveszi a fölösleges zsidókat Magyarországról" a Baky-Endre-csoport „kérésének" megfelelően. Az emberirtás gépezetét, mely hónapok óta fél gőzzel működött, maximális teljesítőképességűvé alakították, hogy biztosítsák a zökkenőmentes, hatékony és folyamatos üzemeltetést.
E célból feltöltötték az SS-személyzetet, és további „szakértőket" vezényeltek Auschwitzba. Köztük volt Karl Höcker SS-Obersturmführer, akit 1944 kora májusában azért vezényeltek át Majdanekból, hogy a táborparancsnok, Richard Baer adjutánsa legyen, de magában a táborban minden bizonnyal ő volt a magyar szállítmányok teljes jogú SS-megbí-zottja (Bevollmächtigter der SS für die Umsiedlung der Juden aus Ungarn) . E minőségében ő hozta működésbe az emberirtás gépezetét a magyarországi szállítmányok időszakában.106 Nagyjából ugyanekkor vezényelték át Otto Moll Hauptscharführert is a gleiwitzi kisegítő táborból, hogy gyilkos hajlamait az auschwitzi tábor „gondnokaként" élhesse ki. Elsődleges feladata az volt, hogy megtervezze és felügyelje a rövidesen megérkező, tömeges magyarországi szállítmányok hatékony kiirtását. Tekintve, hogy percnyi elvesztegetni való idő sem volt (a szovjet csapatok rohamléptekkel közeledtek Románia felé), nagyszámú foglyot vetettekbe a pusztító gépezet felújítására. Moll irányításával a krematóriumokat felújították, a kemencék béléseit kicserélték, a kéményeket vaspántokkal erősítették meg, a rámpákat meghosszabbították egy hármas sínpárból kialakított szárnyvonallal, amely közvetlenül a halálgyárakhoz vezetett, és nagy gödröket ástak a krematóriumok közvetlen közelében azoknak a tetemeknek az elégetésére, amelyek kiszorultak a krematóriumokból. Mindegyik gödör 40-50 m hosszú, 8 m széles és 2 m mély volt. A fenekükön lefolyócsatornát ástak, hogy azon csurogjon el az elégetett holttestekből kiolvadt zsír, amelyet azután a krematóriumok tüzelőanyagaként terveztek felhasználni. A magyarországi deportálások csúcspontján kilenc ilyen gödör működött a krematóriumokon kívül. A gázkamrákat kiszolgáló két különleges zsidó kommandó létszámát 224-ről 860-ra növelték, a zsákmányolt holmit szortírozó „Canada"-kommandó létszámát pedig kb. 2000-re.107
A magyarországi zsidók deportálása május 15-én pirkadatkor
vette kezdetét az I. zónában, vagyis Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon.
Az első két transzportot több mint 6300 zsidóval Nyíregyháza és
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham742.pdf
Az egész kötetet lásd: