730 AZ UTOLSÓ SZAKASZ: AZ V. ÉS A VI. ZÓNA ÉS AUSCHWITZ

számított, már korán megszenvedte a német megszállást. 1944. március 22-én a közösség vezetőit - Altmann Simont, Horváth Istvánt és Steiner Gyulát— arra kényszerítették, hogy 9 pontos megállapodást írjanak alá Mösslacher SS-Obersturmfuhrer és Arany László, Dunaföldvári járási közigazgatási gyakornok tiszteletbeli szolgabíró ellenjegyzésével, amely súlyosan korlátozta a zsidó közösség életét. Április 22-én 19 paksi zsidót tartóztattak le egy razzia folyományaképpen, és „hontalanokként" Budapestre internálták őket.²⁴ A vármegye többi gettójához hasonlóan a paksit is a 8100/1944. sz. rendelet alapján hozták létre, melyet Szekszárdon az antiszemita alispán, Szongott Edvin bocsátott ki.²⁵ A rendelet Tolna vármegye területén nyolc gettóközpont létesítését írta elő: 1. Szekszárdon²⁶; 2. Dombóvárott a Dombóvári járás zsidói számára²⁷; 3. Pakson a Duna-földvári járás zsidói számára, Nagydorog kivételével; 4. Dunaföldvárt a környező terület, valamint Nagydorog zsidói számára²⁸; 5. Tolnán a központi járás zsidói számára, Bátaszék kivételével²⁹; 6. Hőgyészen a Simontornyai járás zsidó közösségei számára; 7. Tamásiban a Tamási járás zsidói számára³⁰; és 8. Bonyhádon a Völgységi járás, valamint Bátaszék zsidói számára.³¹

A paksi gettót a zsidónegyedben, a zsinagóga és az iskola körül hozták létre. A hivatalos jelentés szerint a gettóban 740 zsidót tartottak, akik közül 725-öt deportáltak. ³² A deportáltak között voltak Dunaföldvár, Fadd, Gerjen, Kajdacs és túlnyomórészt Szekszárd zsidói.

A városi jegyző, Tarisznyás Gergely állítólag nem volt hajlandó együttműködni a hatóságokkal a gettó létrehozásában, és inkább lemondott hivataláról. A deportáltak között volt a közösség utolsó rabbija, Altmann Simon. A zsidókat július 7-én vagonírozták be és deportálták.³³

Pápa. A gettó a Petőfi, Eötvös, Rákóczi, Szent László és Bástya utcákban és környékükön volt, öttagú Zsidó Tanács igazgatta, mely egy hírhedten kegyetlen rendőrtiszt, név szerint dr. Lótz Pál parancsnoksága alatt működött.³⁴ Néhány nappal deportálásuk előtt a helyi gettóban lévő 2565 zsidót³⁵ átvitték egy trágyatelepre a város cigánynegyedébe, ahová már korábban koncentráltak 992 zsidót Veszprém megye Deve-cseri, Pápai és Zirci járásainak közeli településeiről.

Pápán koncentrálták az alábbi települések zsidó közösségeit: Ajka, Ajkarendek, Apácatorna, Bódé, Csékut, Csögle, Dabrony, Devecser, Dóba, Halimba, Iszkáz, Kerta, Kiscsősz, Kiskamond, Kislőd, Kispirit, Marcaltő, Nagyalásony, Nagypirit, Nemesszalók, Öcs, Padrag, Pápate-szér³⁶, Pusztamiske, Somlójenő, Somlószőllős, Somlóvásárhely, Somló-vecse, Tósok, Tüskevár, Ugod és Zirc.³⁷ A gyűjtőközpont parancsnoka dr. Pap Zoltán csendőr százados volt.³⁸ Az itt összegyűjtött 3557 zsidót

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham730.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/