706 A IV. ZÓNA: DÉL-MAGYARORSZÁG A DUNÁTÓL KELETRE
lágszerte egyre gyakrabban és részletesebben tárgyalta a magyarországi -zsidóellenes intézkedéseket a budapesti semleges képviselők és a svájci zsidó szervezetek ösztönzésére, és egyöntetűen elítélte „az egykori vitéz magyarok" embertelenségét és barbárságát. Magyarországnak a semleges országokba akkreditált diplomatái folyamatosan tájékoztatták a magyar külügyminisztériumot ezekről a fejleményekről azáltal, hogy összefoglalókat vagy részletes ismertetéseket küldtek a külföldi sajtó jelentésekről.
E hazai és külföldi nyomás közepette tartott a minisztertanács egy sor kulcsfontosságú ülést június vége felé a zsidókérdés megtárgyalására. A legtöbbet éppen akkor, amikor a csaknem 250 000 budapesti zsidót „csillagos házakba" költöztették át a Doroghi Farkas Ákos, újonnan beiktatott polgármester által aláírt rendeletek előírásai értelmében.
Habár Jungerth-Arnóthy Mihály külügyminiszter-helyettes igen ékesszólóan érvelt a zsidóellenes intézkedések, különösen a deportálások beszüntetése mellett azzal, hogy ártanak Magyarország érdekeinek és jó hírének, az ülések általában eredménytelennek bizonyultak. Horthy végül is csak Baky július eleji állítólagos puccskísérlete után döntött úgy, hogy véget vet a deportálásoknak. Időközben azonban, a minisztertanácsi ülésezések idején is, folytatódott a nyugat-magyarországi zsidók koncentrálása és előkészítése a deportálásra az V. zónában. Sőt a deportálási terveket olyan ütemesen hajtották végre, hogy hamarosan elkezdődött a zsi-dók koncentrálása Budapest közvetlen környékén is - a zsidóellenes akciók utolsó kitűzött szakaszaként.
Jegyzetek
1. Az eredeti terv azt írta elő, hogy a főhadiszállás Kecskeméten legyen.
2. Lásd a belügyminisztérium 1944. június 5-én kelt meghívóját Halmosi Péter szignójával a szegedi Csongrád MegyeiLevéltárban (3299. sz. információs anyag).
3. Ferenczy 1944. június 29-i jelentése. Veesenmayer szerint ebből a zónából 41 499 zsidót deportáltak. RLB, 182. dok. A bevagonírozási központokról lásd részletesebben a továbbiakb an.
4. A csendőrkerület zsidóinak sorsáról részletesen beszámol Molnár Judit: Zsidó-sörs 1944-ben az V. (szegedi) csendőrkerületben. Cserépfalvi, Bp., 1995. A gettókra vonatkozó egyes részleteket a Központi Zsidó Tanács egyik dokumentumából vettük, melyet teljes egészében közöl Lévai, Zsidósors Magyarországon> 414-417. o. Ez a forrás Jászberényt úgy említi, hogy ehhez a zónához tartozott, habár e város zsidóit végül Monorra szállították deportálásra, mely az I. zónában feküdt (lásd a 22. fejezetet).
, 5. Mivel jelentős számú helyi zsidót Szegeden át
Strasshofba vittek, a túlélők aránya viszonylag magas volt. 1946-ban a közösség
még mindig 605 főből állt. 1949-re azonban, amikor a közösséget Deutsch Béla és
Grúber László vezette, létszáma 430-ra csökkent. Zsidó Világkongresszus,
4. sz. (1947. április 15.), 2-3.; 13-14. sz. (1949. május) 12. és 25.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham706.pdf
Az egész kötetet lásd: