A IV. ZÓNA: DÉL-MAGYARORSZÁG A DUNÁTÓL KELETRE 701
A Zsidó Tanács reagálása
A IV. zónában lévő zsidók koncentrálása és deportálása egyidejűleg folyt a budapesti zsidók különleges csillagos házakba való tömörítésével (lásd a 24. fejezetet). E 250 000 zsidó átköltöztetése június 17. és 25. között történt. A hatóságok Budapest esetében úgy döntöttek, hogy nem létesítenek területileg összefüggő gettót, nehogy a szövetséges hatalmak aztán intenzívebben bombázzák a főváros többi részét. Mindamellett a központi zsidó vezetőségnek jó oka volt azt hinni, hogy a csillagos házak létesítése előjáték a budapesti zsidók deportálásának és likvidálásának.
Ez idő tájt, a IV. zónából való deportálások idején kézbesítettek először A\ischwitzból postai levelezőlapokat több, korábban deportalt személyrokonának és barátainak. A postai bélyegzésen nem létező földrajzi név, „Waldsee" szerepelt, a rejtélyes üzeneteket („Megérkeztem. Jól vagyok.") az áldozatok gyakran közvetlenül elgázosításuk előtt írták. A németek célja természetesen az volt, hogy a Magyarországon még deportálásra váró zsidókat hamis biztonságérzetbe ringassák.135
Egy köteg ilyen levelezőlapot Freudiger Fülöpnek, a Zsidó Tanács egyik vezető tagjának adtak át szétosztásra. Feltűnt neki, hogy az egyiken a „Waldsee" szót egy kitörölt szó helyére írták a levelezőlapon. Fonalszámláló nagyítólencséjével, melyet textilgyárában gyakran használt, megvizsgálta a kitörölt szót, és megállapította, hogy az eredeti helységnév „witz"-re végződött. Fölfedezését közölte Krumeyjal, aki állítólag azt mondta neki: „Freudiger, én magát okos embernek ismerem; nem kéne mindent észrevennie!" Június 25. körül Freudiger maga is kapott egy ilyen „waldsee"-i levelezőlapot Stern Józseftől és Sámueltől, gyárigazgatójának, Stern Edmundnak a fivéreitől. Nevüket úgy írták alá, mint Joseph R'evim (héberül: „éhes") és Sámuel Blimalbish (héberül: „ruhátlan").136
A Zsidó Tanács felháborodott. Kétségbeesett erőfeszítéssel, hogy megmentse a megmaradt vidéki zsidókat (már csak az ország nyugati és délnyugati részében voltak találhatók), és megelőzze immár a budapesti zsidókat is fenyegető deportálásokat, még egyszer hagyományos fegyveréhez folyamodott. Június 22-én a Tanács könyörgő hangvételű petíciót intézett Sztójay miniszterelnökhöz, melynek másolatait eljuttatták a kormány néhány más tagjához is. Szövege a következő volt:
A Magyarországi Zsidók Szövetségének Ideiglenes
Intézőbizottsága nevében, amely az 1520/1944. M. E. sz. kormányrendelet
értelmében a zsidók ez idő szerinti törvényes érdekképviseleti szerve, mély
tisztelettel az alábbiakban bátorkodunk Nagyméltóságod és a m. kir. kormány elé
tárni azt a rettenetes helyzetet, amely az izraelita és keresztény vallású
zsidók százezreinek ez év május havában megkezdődött és azóta állandóan tartó
deportálása folytán
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham701.pdf
Az egész kötetet lásd: