A PUSZTULÁS ELŐJÁTÉKA 7
hatták egyházi intézményeiket, és saját nyelvüket használhatták a helyi, a járási és a megyei közigazgatásban.11
Jóllehet a területi autonómia elvének elutasítása csalódást keltett a nemzetiségekben, a törvény hatékony végrehajtását éppen a magyar soviniszták hiúsították meg. Ragaszkodtak a magyar hegemóniához, homogén magyar nemzetállam megteremtésén fáradoztak, ami nemcsak hogy megsértette a törvény elveit és előírásait, de el is mérgesítette a nemzetiségi csatározásokat. A folyamat különösen Deák halála, 1876 után gyorsult fel, ekkor szakadt ugyanis meg az a vezetői nemzedék, amelynek politikai és morális eszmevilágát 1848 és 1867 között felvilágosult tolerancia hatotta át.
A Tisza Kálmán miniszterelnöksége (1875-90) idején színre lépő új politikusnemzedék úgy próbált gátat szabni a feltörő nacionalizmusnak és a vele együtt járó önrendelkezési törekvéseknek^ hogy szabad folyást engedett a magyar sovinizmus erőinek. Kíméletlen magyarosítási politikája azt célozta, hogy a nemzetiségek teljes beolvasztásával színmagyar nemzetállam jöjjön létre. Ügyet sem vetve a nemzetiségi törvény előírásaira, a helyi, járási és megyei közigazgatást - éppúgy, mint a központi politikai intézményeket és adminisztratív apparátust - szinte kizárólag olyan magyarokkal töltötte fel, akik mindenekelőtt az arisztokrata-dzsentri uralkodó osztály érdekeivel azonosultak. A vezető adminisztratív és katonai pozíciók legtöbbjét maga a dzsentri foglalta el, amely elszegényedett a gazdasági liberalizmus támasztotta versenyben, de görcsösen ragaszkodott társadalmi státusához és politikai hatalmához. Mindinkább kötelezővé vált a magyar nyelv használata az iskolákban és a sajtóban, miközben az oktatás és a kultúra intézményeit a magyarosítás szócsöveivé alakították át. A magyar nacionalizmus imperialisztikus alapelve egyebek közt azon a politikai axiómán nyugodott, hogy „vagy a magyarok asszimilálják a nemzetiségeket, vagy azok döntik romba a magyar államot"12.
A magyarosításban kivételesen fontos szerep jutott a
zsidóságnak. A magyar királyságban nem akadt egyetlen kisebbség, egyetlen
nemzetiség sem, amely olyan „spontán ügybuzgalommal" sajátította volna el
a magyar nyelvet és a magyar kultúrát, mint éppen a zsidóság. Először az
osztrák és a morva származású, német nyelvű, majd a galíciai lengyel, jiddisül
beszélő zsidók egy része vetkőzte le fokozatosan „idegen" kultúráját, és
vette fel szédítő ütemben a magyar életvitelt. E folyamat 1867 után gyorsult
fel, de kezdetei 1844-ig nyúlnak vissza, amikor Pest zsidó fiatalságának
képviselői Magyarító Egyletet alapítottak azzal a kifejezett céllal, hogy a
város túlnyomó részben német ajkú zsidóságát elmagyarosítsák.13 Hasonló
célkitűzések vezették a MIKEFE-t (Magyar Izraelita Kézműves és Földművelő
Egyesület), amely szintén ugyanabban az esztendőben,
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham7.pdf
Az egész kötetet lásd: