A IV. ZÓNA: DÉL-MAGYARORSZÁG A DUNÁTÓL KELETRE 695
A gyűjtő- és bevagonírozási központ Finta Imre csendőr százados parancsnoksága alatt állt. Finta egyúttal a helyi csendőrnyomozó alosztály parancsnoka is volt. Noha katonai-igazgatási szempontból Liptay ezredes beosztottja volt, a nyomozóalosztály parancsnokaként csakis a Magyar Királyi Csendőrség központi nyomozóparancsnokságának tartozott elszámolással.103 A zsidótlanítás ügyeiben Fintának Sellyey Vilmos ezredes, az IV. zóna parancsnoka volt a följebbvalója. A téglagyárban tevékenykedő SS-alakulat pedig Franz Abromeit SS-Hauptsturmführer közvetlen vezénylete alatt működött.
Fintát többnyire „tréfás kedvű" tisztnek tartották. Pap Róbert azonban így jellemezte: „Messzemenően becsületes és egyenes férfinak adta ki magát; valójában kétkulacsos ember volt. A németeknek kémkedett."104 Finta alá tartoztak azok a csendőrnyomozók, akik- gyakran civilben - kínvallatásoknak vetették alá a zsidókat elrejtett értékeik „visz-szaszerzése" céljából. Legközelebbi munkatársai a téglagyárban Simon és Nyitrai Ágoston csendőr századosok voltak.105 Jó néhány háború utáni beszámoló szerint Finta emberei „kíméletlen alapossággal" jártak el. A gyűjtő- és bevagonírozási központ parancsnokának minőségében Finta döntő befolyással volt a mentesítési ügyekre is. Egykorú beszámolók szerint visszaélt e hatalmával, amikor nem ismerte el jó néhány, a jogszabály szerint feltétlenül mentesítendő zsidó és kikeresztelkedett zsidó, így például Stein Sándor családjának mentesítését, akiket azután deportáltak. 106 Tóth helyettes polgármester és a mentesítési bizottság más tagjai szerint Finta mohón lecsapott igen sok munkaszolgálatosra is, hogy azokat leszereltesse és deportáltassa.107
A zsidókat három transzporttal vitték el a rókusi pályaudvarról. Az első transzport június 25-én hagyta el a várost, a második 27-én, a harmadik 28-án. Az első két transzportot Auschwitzba irányították, de csak az egyik jutott el oda. A másikat a németek Strasshofba irányították, cserébe a vonatrakomány kecskeméti zsidóért, akiknek Ausztriába kellett volna menniük, de figyelmetlenségből és rutinszerűen Auschwitzba parancsolták őket. A harmadik transzportot eleve Strasshofba irányították. A második és a harmadik transzportban szállított 5739 zsidó többsége túlélte a megpróbáltatást.108
A gettósítás, az összegyűjtés és a bevagonírozás borzalmai
nem csupán a sok tisztességes keresztény szemtanút töltöttek el
felháborodással, hanem némelyik német tanácsadót is. Csanád püspöke, Hamvas
Endre ismételten felemelte szavát a zsidók ellen elkövetett igazságtalanságok
miatt. Először május 12-én próbált közbenjárni a kikeresztelkedett zsidók
ügyében; június 16-án táviratilag tiltakozott Sztójaynál és Jarossnál a
küszöbönálló deportálások ellen. Ugyanezen a napon felszólalt a zsidók, ki
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham695.pdf
Az egész kötetet lásd: