A IV. ZÓNA: DÉL-MAGYARORSZÁG A DUNÁTÓL KELETRE 693
villanyárammal való ellátását.87 Tóth következetesen visszautasította Papnak a Zsidó Tanács nevében megtett minden egyes felszólamlását a túlzsúfoltság csökkentésére vagy hevenyészett kórházi szolgáltatás létesítésére a különféle zsidó közösségi épületekben.88
Pap, akárcsak a Tanács többi tagja, erősen asszimilálódott zsidó volt, aki ellenforradalmi érdemeket szerzett az első világháború után.89 A jelek szerint rosszul ítélte meg a zsidóellenes kampány realitásait. Az újonnan kinevezett főispánhoz, Magyary-Kossa Aladárhoz intézett patetikus hangvételű levelében (1944. május 12.) kérte, hogy alkalmazzanak különleges elbánást a szegedi zsidókkal szemben. Hangsúlyozta, hogy magyar anyanyelvűek, jó hazafiak, nem galíciai zsidók, akik jelentősen hozzájárulnak a tudomány, a kultúra és a gazdasági fejlődéshez.90
Baky és Endre június 10-én tett előre bejelentett látogatást a gettóban. Ugyanezen a napon találkozott a „zsidótlanító" parancsnokság Szegeden az V. és VI. csendőrkerület vezető polgári, rendőri, csendőri és katonai vezetőivel, hogy kiértékeljék a IV. zónában végrehajtott összegyűjtést, bevagonírozást és deportálást. Szemleútjáról visszatérve Endre rendkívüli elégedettségét nyilvánította a helyi hatóságoknak.
A városi gettón kívül - még mielőtt a vármegye valamennyi zsidóját a téglagyárba vonták volna össze—volt Szegednek még két ideiglenes gettóközpontja. Egy darabig a Bácskából, Délvidékről begyűjtött 2000 zsidót a Pick-szalámigyár disznóhizlaldájában, a rókusi városrészben, a Feketeföldek út 58. sz. alatt helyezték el.91 A főként a Délvidékről áthozott 4600 zsidót pedig június 16. és 20. között a Szegedi Atlétikai Klub fut-ballpályájára vonták össze, egyrészt a pályán felállított 1345 sátorba, másrészt a lelátókra és az öltözőkbe.92
Mint minden más gettóban, sok zsidó és kitért folyamodott mentesítésért
a zsidóellenes intézkedések hatálya alól. Kérvényeiket kezdetben Tóth és
Kemenesy bírálták el - és általában elutasították. Többen különleges nyomást
gyakoroltak három világhírű egyetemi professzor - Purjesz Béla, Rusznyák István
és Riesz István - mentesítése ügyében. Több megyei és városi tisztségviselő
próbált közbenjárni az érdekükben, valamint a helyi egyetem vezetésének és
tanári karának sok tagja.93 Mentesítésüket Mester Miklós vallás- és
közoktatásügyi minisztériumi államtitkár is javasolta, aki számos, zsidók által
benyújtott mentesítési kérvényt támogatott (lásd a 25. fejezetet). A három
professzornak és családtagjaiknak megengedték, hogy lakásaikban maradjanak
ügyük elbírálásáig. Többhetes bürokratikus huzavona után azonban Purjeszt és
Rusznyákot elvitték a be-vagonírozási központba, és június 28-án deportálták.
Szerencsére a Strasshofba irányított vonatra kerültek, és megérkezésük után
hamarosan visszaküldték őket. Riesz bujkált, és Budapesten túlélte a háborút.94
A
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham693.pdf
Az egész kötetet lásd: