684 A IV. ZÓNA: DÉL-MAGYARORSZÁG A DUNÁTÓL KELETRE
A főbb gettók és gyűjtőtáborok, ahonnan a mintegy 10 000 fős délvidéki közösséget deportálták, Bácstopolyán, Baján, Szabadkán, Szegeden és Bácsalmáson voltak.
Bácstopolya. A tábort eredetileg a magyarok létesítették politikai foglyoknak. A német megszállás után az SS kibővítette, és főképp zsidó túszok fogva tartására szolgált. Többségüket a Délvidékről szállították ide, de jelentős számban hoztak zsidókat Magyarország más részeiről is. Összesen 3000 zsidót tartottak itt fogva, és deportáltak. Ebből a táborból került ki a mintegy 2000 „jó erőben lévő" zsidóból álló két első transzport egyike, melyet 1944. április 30-án irányítottak Auschwitzba.39
A táborban az internáltakat a legkülönfélébb megaláztatásoknak vetették alá azzal a céllal, hogy megtörjék szellemi és lelki ellenállásukat. Igásállatok helyett alkalmazták őket a tábor körüli földek felszántására, és munka után arra kényszerítették őket, hogy tornásszanak, többnyire az őrök szórakoztatására.40 1944-ben Bíró Gyula rendőrfelügyelő volt a tábor parancsnoka. 17,v
Baja.41 A város több zsidó intézményét nyomban az ország megszállása után kisajátították a németek. A városi hivatalnokok utasítására a zsidó vezetők lajstromba foglalták a közösség tagjait (23/res. 1944. sz. rendelet), melyet a héttagú Zsidó Tanács tagjai, köztük Stein Ferencz és Bíró László két nap múltán, április 13-án át is adtak, és ennek alapján kezdődtek rövidesen a lefogások.42 A gettót a zsidónegyedben, a Gyalog, a Malom utcák, a Vörösmarty tér és a Várady érsek út által határolt területen, Bernhardt Sándor polgármester nem túlságosan lelkes irányításával, valamint Bedő rendőrtanácsos közreműködésével hozták létre.
A polgármester, dr. Bernhart Sándor nagyon tisztességes ember volt; nem volt hajlandó hivatalos gettót létesíteni; vagy megtiltani a zsidók bevásárlással és más célokkal kapcsolatos, viszonylag szabad mozgását. A németek, akik korábban elfoglalták a hivatalos épületeket, több műhelyt létesítettek a zsidó iskolában és környékén, melyekben zsidó szakmunkásokat alkalmaztak. Öt épületben helyezték el őket a Madách és Szent László utcákban, s nekik és családjuknak - összesen 140-150 személynek - sikerült elkerülniük a deportálásokat. A közösség egyik háború utáni vezetőjének beszámolója szerint Baja volt az egyetlen vidéki város, ahol felmentést nem nyert zsidóknak is megengedték,hogymaradhassanak. Életüket nyilván nagymértékben a helyi SS-parancsnok, Rumpf főhadnagy jóindulatú magatartásának köszönhették.
Nem tudni, hogy mik lehettek a zsinagóga egyik, számára
átalakított lakrészében lakó SS-tiszt indítékai. Az őszi szovjet offenzíva elől
Auszt
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham684.pdf
Az egész kötetet lásd: