A IV. ZÓNA: DÉL-MAGYARORSZÁG A DUNÁTÓL KELETRE 683

A zsidóknak a különféle gettókból való összpontosítását területi alapon hajtották végre. A Tisza folyó nyugati partja mentén élőket a Bácska keleti részéből Szegedre vitték. A Szegedre szállított délvidéki zsidó közösségek közé tartoztak Ada, Mohol, Szenttamás, Törökkanizsa és Zen-ta³² zsidói. A szenttamási zsidókat először Óbecsére vitték, ahonnan a helyi zsidókkal együtt vagy Szegedre, vagy Bácstopolyára kerültek.

A szegedi rendőrség 1944. május 10-i jelentése szerint a bácskai településekről Szegedre szállított zsidók száma 2266 volt. 736 családból álltak, melyekben 601 férfi, 1081 nő és 584 gyermek volt.³³

A Bácska központi zónájában élőket Szabadkán gyűjtötték össze. Röviddel azután, hogy Újvidéket 1941 áprilisában magyar csapatok szállták meg, a város katonai parancsnoka, Bajor Ferenc tábornok 5 millió pengő³⁴ váltságdíjat vetett ki a zsidókra és a szerbekre, az előbbiekre azért, „mert nem járultak hozzá a magyar ügyekhez a jugoszláv megszállás alatt". A zsidó közösség vezetőitől először azt követelték, hogy 48 órán belül adják át a pénzt. Mikor azonban a gyűjtésben részt vevő rendőrök meggyőződtek róla, hogy a zsidók képtelenek összegyűjteni üyen sok pénzt a számukra előírt idő alatt, hajlandók voltak elfogadni a zsidó vezetők által felajánlott 3,4 millió pengőt. A magyar rendőrök azzal a fenyegetéssel kényszerítették a zsidókat a pénz azonnali átadására, hogy ellenkező esetben átadják őket a rettegett usztasáknak, a horvát fasisztáknak. A váltságdíj oroszlánrészét Bajor megosztotta tiszttársaival; Bonczos Miklós, a belügyminisztérium akkori államtitkárhelyettese állítólag 100 000 pengőt kapott.³⁵

Az 1942. januári mészárlások az újvidéki zsidók közül szedték a legtöbb áldozatot (lásd a 6. fejezetet).. A mészárlások nyomán erősen megfogyatkozott zsidó közösség a gettózás idején kb. 1900 zsidóból állt. Az újvidéki zsidók összegyűjtését Nagy Miklós őrnagy és Zombory Gyula rendőrfőnök felügyelete mellett hajtották végre. A Szabadkára átvitt zsidókat egy gabonamalomban szállásolták el, ahonnan többségüket május 13-án átszállították Bajára. A legtöbb újvidéki zsidót május 27-én deportálták a Baján lévő többi zsidóval együtt.³⁶

A Duna menti településeken élő zsidókat a Bácska nyugati részén és a Baranyában, a Dráva folyó mentén élőkkel együtt Bajára vitték bevago-nírozásra.³⁷ Köztük voltak Zombor zsidói, akiket először a helyi selyemgyárban gyűjtöttek össze, mely gettóként szolgált, aztán Bajmokra vitték, majd végül átszállították őket Bajára.³⁸ A zombori zsidók egy részét Bácstopolyára szállították, s onnan Auschwitzba deportálták. Közvetlenül május 27. előtt, amikor Bajáról megkezdődtek a deportálások, sok, Szegeden és Szabadkán koncentrált délvidéki zsidót, köztük az újvidéki zsidók zömét, szintén átvittek Bajára a gyűjtőtáborba.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham683.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/