682 A IV. ZÓNA: DÉL-MAGYARORSZÁG A DUNÁTÓL KELETRE
dók elintézték, hogy átszállítsák őket a debreceni gettóba. A helyi zsidókon kívül a téglási gettóba tartoztak Hajdúsámson és Vámospércs zsidói. A deportálás előtt Tégláson 172 zsidó volt, Hajdúsámsonban 188 és Vá-mospércsen 298. Június 17-e körül a gettó egész lakosságát átszállították a debreceni téglagyárakba.25
A Délvidék
Habár a Délvidék zsidósága osztozott az V. csendőrkerület zsidóságának sorsában, sokkal korábban összegyűjtötték és gettókba kényszerítették őket, mint a csendőrkerület trianoni részében élőket. A zsidóellenes intézkedések ebben a régióban valószínűleg kevésbé lepték meg a helyi zsidókat, mint Magyarország más részeiben élő testvéreiket, mert néhány évvel korábban már kaptak belőlük ízelítőt.26
Mivel ezen a vidéken nagyszámú nácibarát és erősen antiszemita népi német (Volksdeutsch) elem élt, és stratégiailag közel feküdt Tito partizán erőihez, a délvidéki zsidókat rendkívüli „elővigyázatossági" intézkedéseknek vetették alá. Már a német megszállás előtt is nagyszámú „politikailag gyanús" zsidót internáltak Bácstopolyára.27 A német megszállás után a tábort az SS deportálóközponttá alakította át.
Mint másutt a megszállt Magyarországon, a németek egy sor egyéni gyilkossággal és tömeges letartóztatásokkal kezdték kampányukat a Délvidéken.28 Ezekben az akciókban odaadóan támogatták őket magyar bé-renceik és a népi németek.
A belügyminisztériumban Baky László elnökletével április 19-én tartott értekezlet határozatának megfelelően a Délvidék gettósítása április 26-án megkezdődött.29 E határozat szerint Bácskának a Ferenc-csatornáig terjedő alsó területén és a Tisza mentén - Magyarkanizsa, Újvidék, Zenta és Zombor városait is beleértve - élő zsidókat április 26-án szedték össze, és ideiglenesen átszállították a Baján, Szabadkán és Szegeden létesített gyűjtőtáborokba.30 A szokásos eljárást követték. A gettósítás részleteit az egy nappal előbb kiragasztott hirdetmények ismertették. A zsidókat figyelmeztették, hogy az összegyűjtés napján 5 órától ne hagyják el lakásukat, a keresztényeket pedig felszólították, hogy 48 órán belül szolgáltassanak be minden értéket, amit esetleg zsidóktól vettek át megőrzésre.31
Majdnem mindenütt a helyi zsinagógákat és a körülöttük
lévő kórházakat jelölték ki gettónak. A szabadkai gettó és a bácstopolyai
internálótábor kivételével a Délvidék gettói csak pár napig álltak fenn - ennyi
elég is volt a csendőrségnek és a rendőröknek, hogy kivallassák a zsidókat, és
elkobozzák értékeiket.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham682.pdf
Az egész kötetet lásd: