680 A IV. ZÓNA: DÉL-MAGYARORSZÁG A DUNÁTÓL KELETRE
ték, mert nagyszámú munkaszolgálatos haláláért volt felelős (lásd a 10. fejezetet). A gettó a gróf Tisza István és Damjanich utcában és környékén volt, és 628 zsidó lakta, köztük mintegy 200 helyi zsidó. A többieket a környező településekről hozták be, úgymint Gyömrő, Kóka, Maglód, Tápióbicske, Tápiógyörgye, Tápiósáp, Tápiósüly és Tápiószele községekből. A Zsidó Tanács tagjai: Breuer Soma rabbi, Székely István, Schwarz Vilmos, Relle Imre és Sebestyén Imre. Június elején a gettó lakosságát bevagonírozáshoz átszállították Kecskemétre.14
Szarvas. A szarvasi zsidókat, akiknek létszáma 1941-ben 636 volt (2,7%), a jelentések szerint viszonylag későn, május 15-én parancsolták a gettóba. Deportálásuk Szolnokról történt, ahová június elején szállították át őket.15
Szentes. A Szegedtől északra fekvő város gettóját a Vásártér északi oldalán és az ahhoz csatlakozó Vecseri utcában alakították ki.
A beszámolók szerint a helyi szélsőjobboldaliak, köztük a környék Turul-szövetségének második embere, Csete Sándor kardoskodására a gettót a valószínű légitámadások célpontjainak közvetlen közelében hozták létre K. Nagy Sándor polgármester irányítása alatt. A gettóba költöztetett zsidók névsorát a helyi zsidó közösség vezetői állították össze, s azt az elnök, Gunst Sándor vitte be április 7-én a polgármesteri hivatalba. Számos szeghalmi zsidó is a gettóba került. A Zsidó Tanács a következőkből állt: dr. Berend József főrabbi (elnök), dr. Balázs Imre, Bárdos Jenő és Gunst Sándor. A közösség néhány prominens tagját, köztük Gunst Sándor elnököt áprilisban Topolyára internálták, ahonnan az elsők közt deportálták őket Auschwitzba még ugyanabban a hónapban. A gettó lakosságát a szegedi gyűjtőtáborba vitték át június 16-án.16
A VI. csendőrkerület
Mint vidéken egyebütt, a VI. csendőrkerületben is a helyi
polgári hatóságok és a rendőrség-csendőrség közreműködésével készítették el a
zsidók gettósítására és összegyűjtésére vonatkozó terveket. Döntő szerep jutott
a csendőrségnek. 1944. május 8-án a csendőrkerület parancsnoka, Szilády Gyula
csendőr ezredes megkereste a főbb települések, így például Békéscsaba, Gyula,
Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr,
Nagyszalonta, Szolnok és Túrkeve polgármestereit, hogy megtudakolja gettósítási
szándékaikat és azt, hogy milyen csendőri erőre van szükségük.17
Ezek a városok lettek aztán a gyűjtőközpontok a helyi és a környékbeli falusi
zsidók számára. A kisebb gettókat hamar felszámolták, mihelyt átszállították a
zsidókat a nagyobb
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham680.pdf
Az egész kötetet lásd: