A IV. ZÓNA: DÉL-MAGYARORSZÁG A DUNÁTÓL KELETRE 679
városnak 1941-ben 110 fős zsidó lakossága volt (0,4%). 1944. áprilisi összegyűjtésük után a zsidókat a II. Rákóczi Ferenc utcában lévő három épületbe koncentrálták. A 92 helybéli zsidóhoz 26 zsidót raktak be, akiket a szomszédos Császártöltésről hoztak be. Június 17-ig, amikor átszállították őket Szegedre, Zsidó Tanács Vezette őket, mely a következőkből állt: Vető György (elnök), Weisz József, Weisz Ferenc és Klein Dávid.9
Kiskőrös. A Keceltől nem messze északra fekvő Kiskőrösnek 1941 -ben 509 fős zsidó lakossága volt (3,9%). Röviddel a német megszállás után 22 helyi zsidót a topolyai internálótáborba vittek. A gettóban, melyet április vége körül alakítottak ki a zsinagógában és környékén, 582 zsidó „élt", beleértve a környező falvakból behozottakat. A gettót lakosságának június 21-én Kecskemétre történt áttelepítése előtt Zsidó Tanács vezette, melynek tagjai voltak Ruder Mór, Lebovits Vilmos, Gottlieb Sándor, Spiegel Izsák, Kupfer Mór és Blumenthal Mózes.10
Makó. A hagymatermesztéséről híres Csanád megyei városnak 1941-ben 1881 fős zsidó lakossága volt (5,3%).
A beszámolók szerint jobboldali elemek már április 15-én gettót akartak létesíteni, de a hivatalos rendelet csak május 6-án jelent meg erről. A Ferenczy Béla megyei alispán aláírásával ellátott, 7979/1944. al. sz. rendelet a Honvéd, Garai, Bethlen utcák és a Királyhegyesi út közé helyezte el a gettót. A helyi zsidókon kívül ide kellett átköltöztetni május 20-ig a Torontáli járás, valamint a nagylaki szolgabíró joghatósága alá tartozó valamennyi zsidót is. Ugyanezen napig kellett Mezőkovácsházára és Magyarbánhegyesre összevonni Battonyai, Mezőkovácsházi és Eleki járások zsidóságát: őket 738-ukat végül Békéscsabáról vagonírozták be.11 Makó zsidóit Bécsy Bertalan polgármester rendeletére költöztették gettóba. A rendeletet a Makói Újság május 16-i száma közölte. Másnap a buzgó polgármester Paszkesz Fülöpöt és Hetényi Sándort, az ortodox, illetve a neológ közösség vezetőit tette felelőssé a hatóságok utasításainak végrehajtásáért. A külön elhelyezett kikeresztelkedett zsidókat Óvári László képviselte. A makói gettónak kb. 2000 lakosa volt. Köztük voltak a szomszédos települések, Apátfalva12, Csanádpalota, Földeák, Kiszom-bor, Magyarcsanád, Nagylak, Pitvaros és Szőreg zsidó közösségei is. Június 16-án a zsidókat átvitték Szegedre, ahonnan sokat Strasshofba deportáltak. 13
Nagykáta. A Budapesttől keletre fekvő Nagykáta
munkaszolgálatos-toborzó központ volt; 10-12 századot küldtek innen az ukrajnai
frontvonalakon teljesítendő szolgálatra. Az egyik parancsnokot, Muray-(Metzl)
Lipót alezredest, hírhedt szadistát találóan „nagykátai hóhérnak" nevez
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham679.pdf
Az egész kötetet lásd: