670 A III. ZÓNA: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG
gítani, ha meg akarjuk érteni a Magyarországon bekövetkezett katasztrófa dimenzióit.75
Míg a magyar zsidók hős csoportja ezzel a nem kis bátorságot igénylő, de alapjában véve eredménytelen ellenállási akcióval foglalkozott, azalatt a zsidódanító különítmények befejezték akciójukat a ÜL zónában élő zsidó lakosság ellen, és véglegesítették a IV. zónában végrehajtandó terveiket.
Jegyzetek
1. Ferenczy 1944. május 29-i jelentése. Lásd még Veesenmayer 1944. május 25-i keltezésűtáviratát a német külügyminisztériumnak. RLB, 165. dok. A ÜL zónából való deportálásra bevagonírozott zsidók tényleges száma nem egészen 52 000 volt (lásd a továbbiakban).
2. Lásd az 1944. június 1-jei minisztertanácsi ülés jegyzőkönyvének 3. pontját. MOL, 1. tekercs.
3. Ferenczy 1944. május 29-i jelentése. Israel Police, Bureau 06, Eichmann Trial 1319. dok.
4. Az erre és az e fejezetben tárgyalt több más gettóra és bevagonírozás! központra vonatkozó részleteket a Zsidó Tanács egyik dokumentumából vettük, melyet újra közölt Lévai, Zsidósors Magyarországon, 407-421. o. A Sajószentpéterre vonatkozó részleteket lásd Rav Slomo Pasztemák: Miskolc és környéke mártírkönyve. Szerzői kiadás, Tel-Aviv, 1970,76-77. o.
5. Az 1941 -es népszámlálás szerint Ózdnak (Miskolctól északnyugatra, Borsod megyében) 721 főnyi zsidó lakossága volt, a város összes lakosságának 3,4%-át tette ki. 1949-ben a zsidó közösségnek 113 tagja volt, Sárosi Béla és Groszmann Péter voltak a vezetőik. 1957-re a közösség létszáma 69 főre apadt. Zsidó Világkongresszus, 4. sz. (1947. április 15.), 4-5.; 13-14. sz. (1949. május), 17.; Új Élet, 1957. augusztus. Lásd még Mrs. Lewis Vidor nyilatkozatát, YIVO, levéltári szám 3192., 775. akta; valamint Pasztemák, £ m., 71-73. o.
6. Makrányi polgármester május 4-i jelentése szerint (6200/ki. 1944), amelyet a közellátási minisztériumnak küldött, 1800 zsidó volt a városban. MOL, 109. tekercs. A forrás Átkár zsidóinak névsorát is tartalmazza. A polgármesteri hivatal egyik, a háború után fogalmazott jelentése 1824 zsidó bevagonírozásáról beszél. Ám az a számvetés, amelyet Löffler Miklós, a közösség titkára készített 1945. december 25-én, a deportáltak számát a kikeresztelkedettekkél együtt 2200-ban adta meg. Lásd a gyöngyösi származású dr. Misoczki Lajos levelét az Új Keleiben, 1989. július 21.
1941-ben Gyöngyösnek, ennek a Heves megyei városnak 2071 fős zsidó lakossága volt, ami a város összlakosságának 8,6%-át tette ki. 1946-ban a közösség 461 zsidót számlált, ideértve a szomszédos településekről beköltözött túlélőket. 1949-re a közösség lecsökkent egy 102 fős ortodox gyülekezetre és egy 313 fős status quo gyülekezetre. Zsidó Világkongresszus, 4. sz. (1947. április 15.) 2-3.; 13-14. sz. (1949. május), 11., 25.
7. Ferenczy 1944. május 21-i jelentése.
8. A dunaszerdahelyi egyes zsidóktól elvett értéktárgyak leltárát lásd MOL, 73. tekercs.
9. A dunaszerdahelyi hitközség emlékkönyve.
Szerk.: Alfréd Engel. A Dunaszerda
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham670.pdf
Az egész kötetet lásd: