666 A III. ZÓNA: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG
így szállították el őket. Minden vagonba egy vödör vizet és egy üres vödröt tettek. Az elszállítás a legmostohább körülmények között, rendszerint éjszaka történt. Sok esetben a szörnyű zsúfoltság folytán már útközben többen elpusztultak, úgyhogy mire a leplombált vagonok ajtaját szétnyitották, halottak dőltek ki a kocsiból.
Hangsúlyozottan kell rámutatni arra, hogy a gettókból elszállított zsidók deportálása távolról sem csupán a munkaképes, egészséges egyénekre szorítkozott. Míg a kistarcsai táborból való deportálásnál az a szelektálás történt, hogy csak a 16 évén felül, illetve 50 éven alul levő személyek kerültek elszállításra, nem deportálták tehát innen a betegeket és az említett korosztályon felül vagy alul levő személyeket. Ez a körülmény az érintett hozzátartozókat nagy nyugtalanságukban is némi reménnyel töltötte el, hogy munka elvégzésére szállították külföldre családtagjaikat. A többi helyekről való deportálásoknál azonban ilyen válogatás már nem történt. A vonatra egész öreg, 80 éven felüli személyeket is felraktak, sőt az egyik városban - értesülésünk szerint Beregszászon - legelsőnek az aggok házában elhelyezett zsidókat szállították ki a pályaudvarra. Elszállításra kerültek még a csecsemők is. Az a tény, hogy ezeknél a szállítmányoknál korra, nemre, egészségi állapotra, tehát munkaképességre való tekintet nélkül történt a zsidók deportálása, az esetleg még az országban maradt hozzátartozókat, de magát a magyar zsidóság egyetemét is rendkívüli nyugtalansággal tölti él és szinte a kétségbeesés felé hajt-PW
„Lázadás" a Tanács ellen
A Zsidó Tanács egyértelműen tehetedenségbe süppedt, nyilvánvalóan csalódása miatt, amiért veszített az idővel való versenyfutásban vidéken. A budapesti zsidók egy része azonban egyre nyugtalanabbá és harCi-asabbá vált. Ők nem tudtak a Tanács tagjainak kétségbeesett kísérleteiről, hogy mentsék, ami még menthető, csak egyvalamit láttak: a Tanács együttműködik a hatóságokkal. Látták a Tanács aktív közreműködését a zsidók külön lakónegyedekben és lakásokban történő összeköltöztetésében, az internálási parancsok továbbításában, a mentesítési bizonyítványok elosztásában és a velük járó előnyök élvezésében, a javaik megtartásában. A kétféle magatartást követők között a feszültség elvisel-hetedenné vált, amikor a vidéki deportálások alatt a Tanácsról kiderült, hogy teljesen teheteden. Sok budapesti zsidónak éltek barátai és rokonai vidéken, akiknek sikerült tájékoztatni őket a gettósítási és deportálási akció kegyedenségeiről.
Az összecsapásra június 10. táján került sor, amikor egy munkaszolgálatosokból,
baloldaliakból és ellenállásra hajló zsidókból álló delegáció jelent meg a
Tanács előtt Stern Samu irodájában. Szóvivőjük dr. Varga Imre fiatal budapesti
orvos volt, aki szenvedélyes beszédben kérlelte a Tanácsot, változtassa meg irányvonalát,
és alkalmazzon megfelelőbb módszereket a teljes katasztrófa megakadályozására:
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham666.pdf
Az egész kötetet lásd: