A III. ZÓNA: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 665
vatal és vállalat segíteni kezdett az üldözött zsidóknak, bizonyos zsidó egyének vagy csoportok mentesítését kérték az általános zsidóellenes intézkedések alól. Rendszerint olyan zsidókról volt szó, akiket a helyi hatóságok személyesen ismertek, vágy akik az egyes egyének vagy közösségek számára különösen értékes szaktudással rendelkeztek. Különösen érvényes volt ez zsidó orvosokra, akik gyakran egyedül voltak egy-egy településen.67
Ezekkel a nem zsidó kezdeményezésekkel párhuzamosan a Tanács június 7-én hosszú memorandumot juttatott el Sztójaynak, szorgalmazva, hogy a zsidókat tartsák benn az országban, és alkalmazzák a nemzet számára létfontosságú munkákon. A memorandum megnevezett konkrét munkálatokat, amelyek lehetőséget adnának az országban visszatartott magyar zsidók foglalkoztatására a Szlovákiában alkalmazott eljárások példájára, ahol a deportálások első, 1942. tavaszi hulláma után a megmaradt zsidókat különleges munkatáborokban helyezték el.68
Június 10. körül, közvetlenül a ÜL zónából való deportálások kezdete előtt a Tanács memorandumot intézett a kormány néhány tagjához:
Tudomásunk van róla, hogy több mint300 000 testvérünk került eddig mesz-sze idegenbe, deportációba, ahol a kemény robot testi szenvedésein túl az elpusztulás katasztrófája leskelődik rájuk. A rendelkezésre álló adatok szerint, amelyek ez év június 6-ig szólnak, eddig 303 000 személyt deportáltak. Azóta is egyre folytatódnak a deportálások, úgyhogy a deportáltak száma a mai napig legalább 320 000-re tehető, de ennek a számnak fokozatosan további növekedése is fenyeget.
Megrázóak a körülmények is, amelyek között a zsidóknak előbb gettókba való tömörítése, majd azokból való kitelepítésük, illetve deportálásuk végbement. E szomorú folyamatnak egyes fázisait nem óhajtjuk bővebben részletezni, de megrendüléssel kellett ezekből megállapítani, hogy a már vidéki gettókba tömörített zsidók is a legszűkösébb és legprimitívebb életkörülmények közé kerültek (Nyírség, Kárpátalja, Felvidék, Erdély, Tiszahát, Délvidék).
Egyes helyeken a városon kívüli téglaszínben (ahol lengő tető alatt, oldalfalak nélkül, az időjárás viszontagságainak, esőnek, szélnek szabadon voltak kitéve), malomban, raktárban, gyárhelyiségben, barakktáborban helyezték el a zsidókat, amely helyeken se víz, se WC nem volt (Győr, Székesfehérvár, Komárom, Bicske, Miskolc). Szabad ég alatt, vagy alig fedett helyen tanyázva, patkányok, egerek, rovarok és férgek martalékává lettek.
Egyes gettókban csendőrök fogták vallatóra a jobb módú zsidókat és azokat, akikről feltehető volt, hogy értékeiket elrejtették, súlyosan bántalmazták is, öregeket, betegeket sem kímélve, úgyhogy a bántalmazások során többen meghaltak.
Ily előzmények után rakták a mindenükből kifosztott
zsidókat nemre, korra, egészségi állapotra való tekintet nélkül, még a legszükségesebb
ruhaneműk és takarók, élelem híján, hetvenével-nyolcvanával zárt
marhavagonokba, és
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham665.pdf
Az egész kötetet lásd: