664 A III. ZÓNA: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG
koncentrált zsidókat öt transzporttal szállították el június 12. és 15. között. Néhány transzportot Diósgyőrben vagoníroztak be.61
Salgótarján. A helyi gettóba összegyűjtött 2240 zsidó nemcsak a városból került ki, hanem számos Nógrád megyei községből is, például Ce-red, Etes, Somoskőújfalu és Zagyvapálfalva.62 Ide kerültek Kistér enye, Rimaszécs és Rimaszombat zsidói is.03 A gettó lakosságát a helyi bányavállalat istállóiban helyezték el. A zsidók összeszedése és vallatása 50 csendőr feladata volt, akiket más körzetből hoztak ide. Különösen brutális módon hajtották végre feladatukat. Az ezzel kapcsolatos részleteket a hitközség tagjai rögzítették, így egy beszámolóban fennmaradtak, melyet június 7-i keltezéssel küldtek meg a Központi Zsidó Tanácsnak.64 A Salgótarjánban összegyűjtött zsidókat június 13-án deportálták.65
A ül. zónában összpontosított zsidók deportálása az ütemterv szerint, június 11-én kezdődött. Június 12-én délig hat szerelvény 16 238 zsidóval már elhagyta a körzetet Auschwitz felé. Az akciót június 16-ra fejezték be; 51 829 zsidót deportáltak 23 vonattal.66
A HL zónából érkező riasztó hírek józanítólag hatottak a Központi Zsidó Tanács vezetőire. A Tanács legtöbb tagja az április végi kistarcsai és topolyai deportálásokat még megmagyarázta magának, mert „csak" a 16 és 50 év közötti munkaképes zsidókat érintették. Hajlottak rá, mint annyi más zsidó, hogy „megértsék", miért távolították el a zsidókat Kárpátalja és Észak-Erdély „hadműveleti övezeteiből"; a zsidók gettósítása és deportálása a tulajdonképpeni Magyarországról azonban ráébresztette őket a zsidótlanító szakértők valós szándékaira. A Központi Zsidó Tanács vezető tagjai azonban még ebben a késői időpontban is féltek bár-milyen, „törvénytelen" lépést tenni a megmaradt zsidók védelmére, nehogy kockáztassák a győzelem esélyét az idővel való versenyfutásban. Ez a félelem és bénultság még egy olyan röpcédula terjesztését is megakadályozta, mely tájékoztatta volna a magyar keresztény társadalmat a deportálások és Auschwitz realitásáról. Továbbra is azokhoz a módszerekhez folyamodtak, melyeket sikerrel alkalmaztak viszonylag normális körülmények között: panaszleveleket és kérvényeket küldözgettek Horthynak vagy vezető kormánytisztviselőknek.
Amikör a deportálások Északkelet-Magyarországon és
Észak-Erdélyben befejeződtek, a Zsidó Tanács úgy döntött, hogy követi néhány
vállalat, helyi és központi kormányzati szerv, többek közt a honvédelmi
minisztérium példáját. Részben emberbaráti meggondolásoktól, részben saját
érdekeiktől és munkaerő-szükségleteiktől vezetve, több kormányhi
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham664.pdf
Az egész kötetet lásd: