656 A III. ZÓNA: ÉSZAK-MAGYARORSZÁG
A Kárpátalján és Észak-Erdélyben kipróbált eljárástól eltérően úgy döntöttek, hogy a ül. és az összes többi műveleti zónában csak néhány nappal a kitűzött deportálásuk előtt tömörítik megfelelő bevagonírozási feltételekkel rendelkező, vasút melletti gyűjtőtáborokba a zsidókat.3
A ül. zónában végrehajtandó akciók irányítására a zsidótlanító különítmények Hatvanban, Budapesttől északkeletre ütötték fel főhadiszállásukat. Június 5-ig, a koncentrálás kezdetéig, a zsidók már több hete éltek gettókban. A vidéki zsidókat először a helyi zsinagógákba vitték, aztán - rendszerint néhány nap múlva - átszállították a legközelebbi nagyobb településre, a járási székhelyre, gyakran a megyeszékhelyek gettójába. A nagyobb gettók közé, melyek lakosságát június 5-e után szállították át a gyűjtőtáborokba, tartozott a sajószentpéteri, az ózdi, a gyöngyösi és a ga-lántai.
A sajószentpéteri gettóba kerültek a járás településeinek zsidói, akiket Miskolcra vittek bevagonírozásra.4 Ugyanez volt a helyzet az ózdi gettóval, melybe többek közt a bélapátfalvai zsidókat is beszállították. '5
A gyöngyösi gettó a város déli részén, az újtelepi bányászházakban létesült, és csaknem 1900 zsidót hajtottak be ide, akiket május 6. és 13. között fogdostak össze, illetve a Gyöngyösi járás helységeinek, így Atkárnak a zsidóit.6 A gettósítást Makrányi Gyula polgármester és helyettese, Hor-nyák Miklós irányította. A Zsidó Tanács tagjai voltak dr. Vajda Ármin (elnök), Hajdú Dezső, Feigl L. H., Jungreisz és Jakobovits.
A galántai gettóban, melyet a zsinagógában és körülötte rendeztek be, kb. 1100 helybéli zsidót helyeztek el, 600 főt pedig a környező falvakból. Őket Komáromba vitték bevagonírozásra.
A június 5-e után létesített kisebb központok közé tartozott Párkány, Nagysurány és Losonc gettója. A párkányi zsidókat Lévára szállították. A nagysurányi gettó lakóit, akik közé Érsekújvári és Tardoskeddi járások közösségeinek zsidóságát is beszállították, Komáromba vitték tovább.
A zsidók koncentrálása a menetrend szerint június 5-én hajnali 5 órakor kezdődött; június 10-ig 51 829 zsidót vontak össze 11 gyűjtőtáborba. Ezek közül 6 a H. csendőrkerületben létesült, 5 pedig a VII. csendőrkerületben, mint az a 20.1. táblázatból kitűnik.
A deportációs ütemtervet egy Bécsben tartott értekezleten,
1944. június 10-én dolgozták ki a német, a magyar és a szlovák vasutak
tisztviselőinek és más képviselőknek a részvételével. A magyar küldöttséget
Lulay Leó László vezette.7
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham656.pdf
Az egész kötetet lásd: