A DEPORTÁLÁS 651
hagyják meggyőzni magukat zsidóktól. Dr. Pető Ernő, Stern bizalmasa például, amikor meghallotta az első híreket a Kárpátaljáról való deportálásokról, felhívta Reményi-Schneller Lajos pénzügyminisztert, aki még a Kállay-kormányban is ezt a tisztséget viselte, „hogy megbizonyosodjék a deportálási döntésről" és megpróbálja befolyásolni a minisztert. Pető tájékoztatta Reményi-Schnellert Auschwitz realitásairól, a csendőrség által elkövetett kegyetlenségekről, a Kárpátaljáról való deportálások híreiről, és megkérte, vesse latba befolyását a minisztertanácsban a deportálások leállítása érdekében. Az opportunista miniszter félrevezető módon válaszolt. Azt állította, hogy bár a saját választókerületéből, Bajáról is hallott bizonyos panaszokat, a minisztertanács nem tárgyalta a deportálások kérdését, és „ha ilyesmit készítenének elő, neki is tudnia kellene róla"64.
A Zsidó Tanács tagjai igyekeztek érintkezésbe lépni Bakyval és Endrével, hogy őket is „felvilágosítsák" Auschwitz realitásairól. Sose fogadták őket, A kárpátaljai és észak-erdélyi deportálások befejeződése után nem sokkal azonban sikerült beszélniük Takáts Alberttal, Endre titkárával. Takáts tagadta, hogy a zsidókat kivitték volna az országból, azt állította, hogy német kérésre csak eltávolították őket az északkeleti hadműveleti zónákból, és valahol az ország belsejében helyezték el őket. Biztosította a zsidó vezetőket, hogy nem lesznek újabb tömörítések, és hogy a zsidókat csak gettókba költöztetik át. A deportálások persze lankadatlanul folytatódtak; mikor a zsidó vezetők egy héttel később újra megkeresték, nevetve emlékeztette őket arra, hogy ígérete a zsidók „jó magaviseletétől" függött. Cinikusan azt állította, hogy a zsidók merényletet terveztek egy Va-szary nevű színházi rendező ellen, és Endrét is el akarták tenni láb alól.65
A magyar kormány vezetői mindent megtettek annak érdekében, hogy „nemes" szándékaikról szóló nyilatkozatokkal vegyék le a lábáról a közvéleményt, a zsidó vezetőket ugyanakkor megbénította tehetetlenségük és csalódásuk, a német és magyar zsidótlanítási szakértők így háborítatlanul folytatták a végleges megoldás kivitelezését az előre kidolgozott ütemterv szerint.
Jegyzetek
1.RLB, 134. dok. Ennek az üzenetnek a tartalmát mind Ritter, mind von Thad-den továbbította Eichmann-nak. Lásd NA, T-l 20 mikrokópia, 4355. tekercs, K213629-630. felvétel.
2. RLB, 135. dok. Veesenmayer táviratát másnap Eichmannhoz is eljuttatták. Uo., 136. dok.
3. Uo., 138. dok.
4. Uo., 139., 141., 143. dok.
5. Uo., 145. dok.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham651.pdf
Az egész kötetet lásd: