A KONSZOIJQDÁCIÓTÓL AZ „IsLŐÍ'ASIZMUSIG" 65
A szélsőjobboldali mozgalom azonban ekkor már erősebb volt annál és működését is szélesebb körben övezte érdeklődés,62 semhogy hatósági intézkedésekkel hatékony ellenőrzés alá lehetett volna vonni, bármilyen határozottak voltak is azok. Nehezítette a kormányzat dolgát az Anschluss (1938) nyugtalanító hatása is. A Harmadik Birodalom közvetlen szomszédja lett Magyarországnak, és felkorbácsolta a reményt, hogy a rég áhított területi revízió most már nem várat soká magára. Darányi azzal akarta ellensúlyozni a hatósági intézkedések barátságtalan fogadtatását, hogy gesztusokat tett a szélsőjobboldal felé, és politikájába nekik tetsző elemeket vett fel. A kormányon lévő jobboldalhoz tartozó elődeinek példáját követte ezzel, s úgy gondolta, hogy ilyen és ehhez hasonló engedményekkel kifoghatja a szelet a szélsőségesek vitorláiból, és egyúttal kivívja a Harmadik Birodalom elismerését is. Ezek a körülmények adnak kulcsot az 1938. március 5-i nevezetes győri beszédhez. Ebben nagyszabású felfegyverkezési programot hirdetett meg, és ígéretet tett a zsidókérdés megoldására „törvényes és szabályos keretek között"63. Arra számított, hogy a szélsőségesek bevonásával ha le nem fegyverzi is, de legalábbis meggyengíti a jobboldali radikálisokat. A rendőri felügyelet alatt álló és pártja parlamenti képviseletét biztosítani kívánó Szálasit rávette, hogy az alkotmány keretei között működjön együtt a kormánnyal. Szálasi soha nem mondott le végső célkitűzéseiről, de közvetlen előnyöket remélve ráállt az alkura. A megállapodás értelmében a március 27-ére kitűzött lovasberényi pótválasztáson Hubay jelöltethette magát az alsóházba, s ígéretet kapott, hogy megválasztásának útjába nem gördítenek akadályt.64 Sőt Hubay útján Darányi azt is megígérte, hogy a következő választáson a kormány hét-tíz helyet biztosít a nyilasoknak az alsóházban. Mindezen felbuzdulva Hubay a szélsőjobboldali mozgalom „törvényesítése" és helyzetének rendezése céljából új, Szálasi-barát pártot indított útjára.65 A Magyar Nemzeti Szocialista Párt-Hungarista Mozgalom elnevezésű szervezet célját a jobboldal két szárnya közti politikai közeledés szellemében a következőkben jelölte meg: „A történelmi Nagy-Magyarország kormányzása a világléptékű nemzetiszocializmus alapján, de anélkül, hogy törvénytelen vagy forradalmi eszközöket alkalmaznánk, és úgy, hogy a magyar nemzet fejlődőképes és történelmi alkotmányát megőrizzük."66
Ez a megállapodás, melyről a Bethlen-csoportnak nem volt
tudomása, kérészéletűnek bizonyult. A földbirtokos arisztokrácia és iparbeli,
valamint pénzügyi szövetségesei attól tartottak, hogy egy ilyen alku a céljával
ellentétes hatást ér el, és nem pányvát vet a szélsőjobboldal nyakába, hanem
még inkább szabadjára engedi őket. Május 13-án, még mielőtt beért volna
nagyszabású elgondolásának gyümölcse, Darányit lemondat-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham65.pdf
Az egész kötetet lásd: