A DEPORTÁLÁS 647
amint terelik a zsidókat a tehervagonokba, mint a marhákat, meg a minden vagonban elhelyezett két vödörre, az egyikben ivóvíz, a másik a testi szükségletekhez. Németek nem szerepeltek ezekben a jelenetekben. Ők csak a második részben tűntek fel,-melyet részben Kassán forgattak, ahol a németek átvették a szállítmányokat. A magyarokhoz kötődő brutalitással ellentétben a film, melyet Eberhard Tauber, Goebbels minisztériumának film- és propaganda-szakértője készített, ebben a részében azt mutatta be, hogy tárják ki a német vöröskeresztes nővérek a lepecsételt vagonok ajtaját, elborzadva és megbotránkozva szállítják el a holttesteket, friss vizet és élelmet osztanak a csonttá-bőrré fogyott áldozatoknak, megfürdetik és fertőtlenítik a betegeket. Aztán látható, hogy a felfrissült és kipihent zsidókat elvezetik, feltehetőleg valami könnyű munkára valahol Németországban.
A filmet több semleges országban bemutatták a német hatóságok. 1944 júliusának elején bemutatták egy fogadáson is, melyet a berni német követ, Ottó Koechen adott a német nácikkal szövetséges és a semleges államok Svájcba akkreditált diplomatáinak. A filmről ekkor hallott Tahy Imre és Rakolczay László, a berni nagykövetség titkára, illetve katonai attaséja. A vetítés után a német követ és társai, köztük Fürst Urach sajtóattasé, Bibra és von Nostitz követségi tanácsosok buzgón magyarázgatták a Harmadik Birodalom „igazi" álláspontját a zsidókérdésről, hadakozva a „rosszindulatú híresztelésekkel", melyeket ellenségei terjesztenek világszerte.50
A németek azonban hamarosan rájöttek, hogy a film valójában többet árt nekik, mint használ. Ekkor már nem lehetett becsapni a világot pro-pagandatrükkökkel; tökéletesen tisztában volt már a nácik végleges megoldásának realitásaival. Azonkívül a külföldi magyar diplomaták, akik látták a filmet, figyelmeztették a budapesti külügyminisztériumot, Horthy nem sokkal később hozott döntését ösztönözve, amely leállította a deportálásokat (lásd a 25. fejezetet). A film svájci vetítését a németek beszüntették, miután báró Bothmer Károly, a svájci magyar ügyvivő hivatalos tiltakozást nyújtott be Jungerth-Arnóthy Mihály külügyminiszter-helyet:-tes utasítására.51
Jóllehet a filmet azzal a nyilvánvaló célzattal forgatták,
hogy kedvező fényben állítsa be a németeket a világközvélemény előtt a magyarok
kárára, mondanivalója nem nélkülözött minden alapot. A magyar csendőrség
csakugyan igen kegyetlenül járt el az egész gettósítási, tömörítési és
deportálási akció során. A csendőrség odaadó támogatása nélkül a németek aligha
tudták volna végrehajtani a végleges megoldásra irányuló programjukat
Magyarországon. A magyar nácik szolgálatkészsége zsidóellenes kampányukban
szinte példátlan volta náci befolyás alá került Euró
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham647.pdf
Az egész kötetet lásd: