A DEPORTÁLÁS 637
A szállítás megszervezése
Míg a magyar szakértők tisztázták a technikai-szervezési részletkérdéseket, a németek a szállítás problémájának megoldásával foglalkoztak, ideértve a tehervagonok előteremtését és a deportálás útvonalának meghatározását. Mivel igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a repülőgépgyár és más katonai rendeltetésű objektumok építésének, ahol a jó erőben lévő zsidókat foglalkoztatni kellett, a Wehrmacht a kért gördülőállományt készségesen átengedte az SS-nek; az Utóbbit persze elsősorban ideológiai megfontolás motiválta. A náci vezetőknek a végleges megoldás célkitűzése következtében megnyilvánuló csökönyössége a Birodalom katonai szükségleteit is beárnyékolta. Továbbra is fontosabbnak tartották a zsidók deportálását, mint a Wehrmacht szállítási igényeit, mindezt akkor, amikor a szovjet csapatok már a Kárpátokhoz közeledtek.17
A náci vezetőknek a zsidókérdés mielőbbi megoldásával összefüggő aggodalmában osztozott Theodor Ganzenmüller is, a Deutsche Reichs-bahn (Német Vasutak) vezérigazgatója. Teljes mértékben együttműködött az Eichmann-féle Sonderkommandóval, és különösen annak szállítmányozási főszakértőjével, Franz Novakkal a magyar zsidók beütemezett deportálásához szükséges gördülőállomány biztosításában.18
A deportálások ütemtervét és az útvonalat egy Bécsben május 4-től 6-ig tartott tanácskozáson véglegesítették, melyen a német, a magyar és a szlovák vasutak, a magyar csendőrség és a Sicherheitspolizei képviselői vettek részt. A csendőrség küldöttségét dr. Lullay Leó, Ferenczy munkatársa vezette^ az Eichmann-féle Sonderkommandóét Franz Novak.19
A tanácskozás előtt, úgy látszik, három deportálási útvonalat mérlegeltek. Az első, melyet általában előnyben részesítettek, Kelet-Szlovákián át vezetett, a másik kettő Lembergen (Lvov), illetve Budapest-Bécs felé.
A tanácskozás előestéjén von Thadden megkérdezte Hanns Elard Ludint, pozsonyi német követet, volnának-e politikai kifogásai, ha a magyar transzportokat Kelet-Szlovákián át szállítanák. Ludin eredetileg igennel válaszolt.20 Von Thadden azonban ragaszkodott a javasolt tervhez, mert a két másik útvonal már nem volt elfogadható, A Lembergen át vezető út, „jóllehet a legrövidebb" volt, „rendkívül nehézzé vált katonai okokból", és a zsidók szállítása Budapest-Bécs irányába - úgy érezték -felizgatná a magyar főváros zsidóságát.21
Ludin politikai kifogásait elvetették. A bécsi tanácskozás
úgy döntött, hogy május 15-én megkezdik a magyar zsidók deportálását, és
naponta
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham637.pdf
Az egész kötetet lásd: