A DEPORTÁLÁS 633
erőhöz akarnak jutni. E transzportok összetétele csak újabb nád trükk volt avégből, hogy a zsidókat csalóka biztonságérzetbe ringassák. A két transzport zsidói közül csaknem 2700-at Auschwitzba érkezése után nyomban elgázosítottak.9
Ekkorra már teljes erővel folyt a Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon élő zsidók „nemzetbiztonsági okokból" történő koncentrálása, és véglegesítették az észak-erdélyi zsidók koncentrálására vonatkozó terveket is. Míg Magyarország északkeleti megyéiben zajlott a gettósítás, a magyar zsidótlanítási szakértők figyelmük egy részét a deportálás technikai és szervezési részleteinek szentelték. A német szakemberek főképp a szállítás problémájával foglalkoztak.
Április 23. után Veesenmayer diplomáciai törekvése a Hider-Horthy-megegyezésben rejlő „törvényes célok" megvalósítására fokozatosan összekapcsolódott az RSHA-nak a végleges megoldásra vonatkozó ideológiai céljaival. Veesenmayer most már mindkét funkcióját betöltötte -mint SS-Brigadeführer és mint Gesandter und Bevollmáchtiger des Grossdeutschen Reiches (a Nagynémet Birodalom teljhatalmú megbízottja és követe) egyaránt képviselte az SS-t és a német külügyminisztériumot. Miután gondoskodott legalább 100 000 zsidó munkás és családtagjaik azonnali elszállításáról, most az összes zsidó deportálása tervének szentelte energiáit. Április vége felé Veesenmayer megkereste Sztójayt „a Wehrmacht ama kérésével", hogy az ország északkeleti és déli részében lévő hadműveleti zónákban összegyűjtött zsidókat szállítsák az ország belsejébe. Sztójay továbbította a kérést Jaross belügyminiszternek, aki viszont átadta Endrének, „a zsidókérdések kezelésével megbízott személynek". A már jóváhagyott forgatókönyv szerint Endre jelentette, hogy a Wehrmacht kérését nem lehet teljesíteni a Kárpátalján élő zsidók nagy száma miatt. Mindamellett emlékeztette főnökét, a németek felajánlották, hogy átveszik az összes zsidót, s azt ígérték, hogy az egészséges férfiakat és nőket munkatáborokban helyezik el, a munkára alkalmatlanokat pedig, beleértve az időseket és a gyermekeket, koncentrációs táborokban. Endre javasolta a német ajánlat elfogadását, mert szerinte „Magyarország képtelen eltartani ilyen nagyszámú zsidót". Jaross továbbította a javaslatot Sztójaynak.10
Egy másik verzió szerint a deportálás! folyamatot a
máramarosszigeti csendőrparancsnok javaslata hozta mozgásba. Fölvetette, hogy
tekintettel a gettók szűkös voltára és higiéniai körülményeire, a gettósításnak
vagy véget kellene vetni, vagy pedig a „fölösleges" zsidókat Nyugat-Magyarországra
vagy Németországba kellene küldeni. A javaslatot továbbították Wislicenynek,
aki éppen Munkácson járt, és a Kárpátalján folyó gettósí-tást ellenőrizte.
Wisliceny Meggyesy, Ferenczy és Lulay társaságában
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham633.pdf
Az egész kötetet lásd: