A DEPORTÁLÁS 631
án) beleegyezett abba, hogy több százezer „zsidó munkást" bocsát a német háborús erőfeszítések támogatása céljából rendelkezésre. Közülük százezret a Todt-szervezet alkalmazott volna egy föld alatti repülőgépgyár építésére a Cseh-Morva Protektorátusban néhány hónapon belül. Ezt a fura tervet azért dolgozták ki, hogy pótolják a Luftwaffe veszteségeit, és ellensúlyozzák a német repülőgépgyártó iparnak a szövetségesek által történt elpusztítását. A klessheimi megegyezés alapján Edmund Veesenmayer, mihelyt megérkezett Budapestre, azonnal fölvetette a 100 000 „zsidó munkás" kérdését. A megszállás korai szakaszában fő diplomáciai funkciója e tekintetben az volt, hogy biztosítsa a munkások gyors elszállítását. Ismervén a kötelezettségeket, melyeket a kormányzó a magyar állam nevében vállalt, a Sztójay-kormány készségesen együttműködött teljesítésükben. Április 9-re Hider már olyan helyzetben volt, hogy arról tájékoztatta Erhard Milch tábornagyot, a légügyi minisztérium vezetőjét és a Luftwaffe fegyverkezési főnökét, hogy a szükséges 100 000 magyar zsidó rövidesen megérkezik. Öt nappal később Veesenmayer jelentette Ribben-tropnak, hogy ilyen értelmű „szilárd biztosítékot" kapott Sztójaytól. A magyar miniszterelnök arról biztosította őt, hogy Magyarország két héten belül 50 000 jó erőben lévő zsidót bocsát a Birodalom rendelkezésére, és további 50 000-et a következő hónap végéig. Sztójay biztosítékait megerősítette a kormányzó egyetértése, a honvédség és a belügyminisztérium által felajánlott együttműködés, továbbá a Sicherheitsdienst és a magyar rendőrség által már foganatosított intézkedések.1 A következő napon, április 15-én Veesenmayer jelentette a német külügyminisztériumnak, hogy a honvédség kész azonnal 5000 zsidót rendelkezésre bocsátani, és három-négy naponként újabb 5000 fős kontingenseket, amíg el nem érik az 50 000-es számot. Miután a zsidókkal rendelkezhetett, Veesenmayer megbeszéléseket kezdett elszállításukról Ottó Winkelmann-nal, az SS és a német rendőrség magyarországi parancsnokával, és utasításokat kért Berlintől, hogy Németország mely részébe kell irányítani a transzportokat.2 Április 19-én Veesenmayer sürgette Berlint, hogy gondoskodjék tehervagonokról annak a 10 000 zsidónak az elszállításához, akiket a magyar honvédelmi minisztérium már rendelkezésre bocsátott.3
Veesenmayer közléseit von Thadden másnap továbbította
Eich-mann-nak a saját megbeszéléseiről készített összefoglalóval együtt,
melyeket Rolf Güntherrel, Eichmann helyettesével folytatott ugyanerről a
kérdésről. Von Thadden szerint Günther azt állította, hogy Eichmann irodája
majd megoldja a magyar zsidók elszállításával kapcsolatos összes problémát,
amint megkapja a zsidók rendeltetésére vonatkozó végső uta
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham631.pdf
Az egész kötetet lásd: