630 A DEPORTÁLÁS
olyan országoktól, mint Franciaország, Lengyelország vagy Jugoszlávia, Magyarországon nem működött számottevő partizánerő, melyhez csatlakozni lehetett volna, és csak kevés magyar merte vállalni a zsidórejtegetés kockázatát. A vakmerőbbek előtt nyitva állt a lehetőség, hogy átszökjenek Romániába vagy Szlovákiába, ahol ekkor éppen türelmesebb volt a politika. De nagyon kevés zsidó merte hátrahagyni a családját, és többségük - érthetően - úgy döntött, hogy osztoznak a közös sorsban.
A gettókban és a gyűjtőtáborokban túlzsúfoltság uralkodott, sokan arra kényszerültek, hogy a szabad ég alatt „éljenek". Az időjárás viszontagságainak kitett, az elemi higiéniai feltételeket nélkülöző, minden értékesebb holmijuktól megfosztott, alultáplált és beteg zsidók demoralizá-lódtak. A gettókban és a táborokban elszenvedett megpróbáltatások után nem maradt se testi, se lelki erejük a lázadáshoz, és amikor sor került deportálásukra, többségük abban a meggyőződésben szállt be a tehervagonokba, hogy ismeretlen rendeltetési helyükön jobb soruk lesz, mint a gettókban és a gyűjtőtáborokban volt.
A gettókban és a táborokban való fogságuk idején azokat a zsidókat, akik gyaníthatóan valamiféle vagyonnal rendelkeztek, kegyetlen „vallatásnak" vetette alá a tapasztalt magyar rendőrség és csendőrség. Habár a vallatások gyakorisága és a kegyetlenség mértéke a helyi hatóságok magatartásától függően gettónként Változott, sok táborban lényegében hasonló módszert alkalmaztak, mint Nagyváradon.
A deportálás! tervek véglegesítése
Bár a deportálási akció részleteit véglegesen csak 1944 májusában hagyták jóvá, az alapvető döntés már egy hónappal korábban megszületett. Zárt ajtók mögött hozta meg a magyar zsidótlanítási akció néhány vezetője, köztük Baky László és Endre László államtitkárok, valamint az Eichmann-féle Sonderkommando képviselői, az RSHA útmutatásai alapján.
A deportálásra vonatkozó döntés végrehajtásának terve kétirányú megközelítést írt elő:
1. Horthy, illetve a magyar és a német kormány ama megegyezésének kiaknázása, hogy több százezer magyar zsidót rendelkezésre bocsátanak „haditermelési célokra" (11. fejezet);
2. A „veszély felszámolása", melyet az ország hadműveleti övezetté nyilvánított északkeleti részén élő nagy létszámú zsidóság jelentett (17. fejezet).
Emlékszünk arra, hogy Horthy Klessheimben (1944. március
18-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham630.pdf
Az egész kötetet lásd: