A KONSZOIJQDÁCIÓTÓL AZ „IsLŐÍ'ASIZMUSIG" 63
zás. Nemcsak a háborús előkészületekből fakadó hitleri modernizációs intézkedések, hanem a zsidókkal való könyörtelen bánásmód, a nürnbergi törvények beiktatása is megbabonázta a magyar szélsőjobboldaliak legtöbbjét,
A magyar belpolitikai élet polarizálódása, amely már Gömbös utolsó hivatali évében is világosan kirajzolódott, halála után csak súlyosbodott. A szélsőjobb dagályát most már nemcsak a zsidók érezték fenyegetőnek, hanem az uralkodó földarisztokraták is. A Gömböst 1936. október 12-én felváltó új miniszterelnök, Darányi Kálmán először olyan benyomást keltett, hogy a bethlenista erők nyomására helyre próbálja majd állítani a húszas évek végének belpolitikai egyensúlyát, anélkül azonban, hogy kockára tenné Magyarország egyre szorosabbra fűződő kapcsolatait a Harmadik Birodalommal. Ezt a látszatot erősítették nem csupán a nyilasok ellen tett lépései, akiket ekkor még nem támogattak a nácik, hanem azok a lépései is, amelyekre a kormánypárt jobbszárnya ellenében szánta el magát. Ez a jobbszárny Gömbös és Marton Béla főtitkár vezetésével minden jel szerint olyan domináns „tömegpárttá" kívánt válni, amely belülről is radikális reformokat kezdeményezhet. Martont 1937 januárjában lemondatták, s egy hónappal később ugyanez történt Kozma Miklóssal, a Gömbös-párti belügyminiszterrel is, aki a rendőrséget és a csendőrséget irányította. Darányi politikai indítékai és céljai azonban kétértelműek, ködösek voltak. Miközben nyíltan a Horthy-barát erők szilárd szövetségesének mutatkozott, burkoltan a szélsőjobb elgondolásaival rokonszenvezett. Egyetértett például a legjelentősebb „nemzeti keresztény" egyesületek, így a TESZ és a MOVE újraélesztésével. Még újak, így például Marton fasiszta Nemzeti Munkaközpontjának létrehozásában is közreműködött.
Szeder János elnöksége idején (Szeder a kormánypárt
jobbszárnyának csongrádi képviselője volt) a MOVE egyszer csak különösen
harcias húrokat kezdett pengetni. A Gömbös által neki juttatott sok ezer puska
birtokában félkatonai kiképzésben kezdte részesíteni tagságát, mintegy a honvédségben
folyó kiképzés kiegészítéseképpen. A valódi szándékok azonban közvetlenül
politikai szándékok voltak. Új szerepük magabiztosságában, illetve mindinkább
megelégelve a belpolitikai események irányzatát, az olyan jobbos figurák, mint
Baross, Marton és Mecsér nyílt bátorítását és támogatását élvező MOVE-vezérek
elhatározták, hogy államcsínnyel vetnek véget Darányi hatalmának. Az 1937.
március elején lezajlott nyílt próbálkozás rávilágított, milyen valóságos
veszélyt jelentenek a szélsőségesek az állam integritására és a félfeudális
társadalmi rend stabilitására. Mind gyakrabban és mind határozottabban
követelték az országgyűlés mindkét házában és a sajtóban a szélsőjobboldal
hatalmá
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham63.pdf
Az egész kötetet lásd: