604 II. ZÓNA: ÉSZAK-ERDÉLY
valóságos helyzetérÅ‘l.) Kasztner az SS-szel folytatott tárgyalásai nyomán engedélyt kapott arra, hogy 388 zsidót kiválasszon a gettóból, és június 10-én különvonaton Budapestre vigye Å‘ket. Ott a süketnémák Colum-bus utcai intézetében létesÃtett táborban helyezték el Å‘ket. A Columbus utcai tábor kiváltságos tábor volt; lakóival emberségesen bántak, öt SS-Å‘rszembÅ‘l álló Å‘rség vigyázott arra, hogy ne történjenek visszaélések. Innen utazott el 1944. június 30-án az 1684 fÅ‘bÅ‘l álló Kasztner-csoport, s érkezett végül, Bergen-Belsénen át, Svájcba (lásd a 29. fejezetet).
Egy forrás szerint a 388 kolozsvári zsidóból álló csoportot Léb Zsigmond, a város ortodox hitközségi vezetÅ‘jének javaslatai - Å‘ akkor történetesen Budapesten tartózkodott -, valamint a helyi vezetÅ‘k és cionisták, köztük Fischer József, Danzig Hillel, dr. Marton Lajos, dr. Kertész JenÅ‘ és dr. Weisz Sándor által a gettóban végzett kiválasztás alapján állÃtották össze.21
A kiválasztást végzÅ‘ bizottság tagjai, illetve a Zsidó Tanács néhány tagja úgy döntött, hogy családostul csadakozik a csoporthoz. Más vezetÅ‘k, Ãgy Marton ErnÅ‘ és Weinberger Mózes rabbi, a neológ közösség fÅ‘rabbija, öntevékeny „mentÅ‘akciók" keretében Romániába menekültek. A gettóba terelt tömegek eközben úgy tudták, hogy a háború befejezéséig mezÅ‘gazdasági munkára, a dunántúli KenyérmezÅ‘re viszik Å‘ket (lásd a 29. fejezetet).
Mihelyt a gettósÃtás befejezÅ‘dött, e zsidók otthonai is, miként gyakorlatilag mindenütt, fosztogatók prédájává váltak. Gádástalan keresztények már a deportálás megkezdése elÅ‘tt szerették volna megszerezni a zsidók üzleteit és boltjait. Május 15-én a helyi sajtó jelentette, hogy nem kevesebb mint 1500 keresztény folyamodott a 400 zsidó üzletért.22
A deportálás május 25-én kezdÅ‘dött, és június 9-én fejezÅ‘dött be -hat transzportban több mint 16 000 zsidót szállÃtottak el.23 Mintegy e teljesÃtményt megünneplendÅ‘, a város „antibolsevista kiállÃtást" szervezett, amelyet július 16-án Báty László belügyminisztériumi államtitkár nyitott meg. Nem mulasztotta el az alkalmat, hogy a zsidókat a bolsevik fenyegetéssel azonosÃtsa, üy módon kÃnálva indokot a lakosság egy részének a zsidókérdés megoldására.24
Szamosújvár. A Kolozsvártól kb. 45 km-re északra
lévÅ‘ kis helység gettójában, amelyet a helyi téglagyárban létesÃtettek, csaknem
1600 zsidót gyűjtöttek össze. A gettó lakói közül 400 a Szamosújvári járás
szomszédos falvaiból: Aranyszentmiklós, Bőd, Buza, Coptelke, Dengeleg, Derzse,
Devecser, Feketelak, Iklód, Kecsed, Kékes, Kérő, Lozsárd, Mányik, Mátéfalva,
Nószoly, Ördöngösfüzes, Pujon, Szamoskend, Szentmárton, Szék, Szentgotthárd és
Veresegyháza - került ki. A Zsidó Tanács
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" cÃmmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T.
Iván Ãrta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosÃtania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosÃtania!
Â
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham604.pdf
Az egész kötetet lásd: