Randolph L. Braham: A népirtás politikája : A holocaust Magyarországon

II. ZÓNA: ÉSZAK-ERDÉLY 599

délyi zsidóságot 11 városban kell összegyűjteni, ezek-közül csak Nagyváradon létesítenek városon belüli gettót. A „gyűjtőtábor létesítésére alkalmas területtel" rendelkező további tíz város a következő volt: Kolozsvár, Szamosújvár, Dés, Szilágysomlyó, Szatmárnémeti, Nagybánya, Beszterce, Szászrégen, Marosvásárhely és Sepsiszentgyörgy.5

A gettóba tömörítés

A kormányrendelet és a két értekezleten közölt szóbeli utasítások értelmében a zsidók gettóba tömörítésével kapcsolatos összes intézkedés fő irányítója az adott helység vagy terület vezető államigazgatási tisztviselője volt. A hatályos magyar törvények szerint nagyobb és kisebb városok esetében ez a polgármestert, falusi területeken a főszolgabírót, jegyzőket jelentette. A zsidók összeszedését és gettókba szállítását közvedenül a rendőri és csendőri szervek, valamint a városok hivatali apparátusa, többek között az egészségügyi szervek végezték.

A polgármestereket, akik a nekik alárendelt szervek vezetőivel együttműködve cselekedtek, nemcsak arra hatalmazták fel, hogy irányítsák és felügyeljék a gettóba tömörítési műveleteket, hanem arra is, hogy kijelöljék a gettók helyét, és ellenőrizzék a mentesítendő zsidókat. Nekik kellett gondoskodniuk a lényeges közszolgáltatásokról a gettókban.

Az észak-erdélyi gettóba tömörítési kampány tervezett kezdete, május 3-a előtt néhány nappal a nagyobb és kisebb városok különleges bizottságai ülést tartottak, hogy kijelöljék a gettók helyét, és biztosítsák a zsidók összegyűjtéséhez szükséges szállítóeszközöket. A bizottságok általában a polgármesterből, az alispánból és a helyi csendőrség és rendőrség vezetőjéből álltak. Noha csaknem mindenütt ugyanazt az eljárást követték, a gettóba tömörítés végrehajtásának szigorúsága, a gettó helye és a benne uralkodó körülmények az egyes polgármesterek és beosztottjaik magatartásától függtek. Nagyváradon, Máramarosszigeten és Szatmárnémetiben például a gettót a szegényebb, főleg zsidók által lakott városrészekben hozták létre; másutt, például Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Szászrégenben, Besztercén és Szilágysomlyón téglagyárakban állították fel a gettókat. A dési gettó a Bungur nevű erdőben volt, ahol néhány zsidót összetákolt barakkban helyeztek el, a többieket - a többséget - a szabad ég alatt.

Május 2-án este, a gettósítás előestéjén a polgármesterek külön utasításokat adtak ki, amelyeket a joghatóságuk alá tartozó összes körzetben kifüggesztettek. A szöveg a rendelet irányelveit követte, ám városonként árnyalatnyi eltérésekkel. Jellegzetes hirdetmény volt az, amelyet Gyapay László adott ki Nagyváradon:

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bÅ‘v. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az elÅ‘szót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztÅ‘ Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham599.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/