GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 583
hatatlan" zsidó neve szerepelt. Ez utóbbin olyan zsidók is szerepeltek, akik már a német megszállás előtt meghaltak, egy csomó nevet pedig tévesen írtak - minden arra utal, hogy ezeket a listákat német ügynökök állították össze.139 Az ügyvédek névsorát a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületének140 közreműködésével készítették el.
A Központi Zsidó Tanács által 1944. április 24-én kiadott és elküldött idézések szövege a következő volt:
UTASÍTÁS
Felsőbb parancs folytán felhívjuk, hogy holnap, azaz 1944. április 25-én, kedden reggel 9 órakor Budapest, VIII. Rökk Szilárd utca 26. sz. alatt az ottani hatóságnál személyesen jelentkezzék. Saját érdekében hozzon magával egy takarót, 3 váltás fehérneműt, 2 rend felsőruhát, 2 pár cipőt, 1 csajkát, v. fazekat, v. lábost, evőeszközül 1 evőkanalat, 1 fémpoharat, továbbá három-napnyi élelmet. Személyi poggyászának súlya 50 kilogrammot nem haladhat meg. A jelentkezés elmulasztása a mulasztóra nézve a legsúlyosabb következményeket vonja maga után.141
Az idézéseket közvedenül a névsorok vétele után kiküldték annak a különleges küldönchálózatnak a segítségével, amelyet a Tanács Kohn vezetése alatt hozott létre. A küldöncök legnagyobb része a zsidó gimnázium tanulói közül került ki, akiket vagy behívtak erre a szolgálatra, vagy önként jelentkeztek. Az idézések legtöbb címzettje eleget tett a felhívásnak, és az adott helyen és időben megjelent „munkaszolgálatra". Sokan közülük először a Tanács központjában érdeklődtek az iránt, hogy mit jelentenek az idézések. Ott megnyugtatták őket, hogy „csupán munkaszolgálatról van szó", s ha nem tesznek eleget a behívásnak, az nemcsak rájuk, hanem családjukra nézve is súlyos következményekkel jár.142 „Munkaszolgálat" helyett azonban a megjelenteket a Rökk Szilárd utcai kisegítő toloncházból először Kistarcsára, Horthyligetre vagy más magyarországi internálótáborokba szállították, majd nemsokára az elsők között deportálták Auschwitzba.
A legtöbben, akik nem jelentkeztek, végül is megmenekültek
- a német és magyar Gestapo-egységnek ugyanis egyszerűen nem volt annyi
emberük, hogy minden egyes zsidóra vadásszanak. Állítólag ez volt az egyik
alapvető oka annak, hogy ezek az egységek a Tanács „közreműködését"
kérték. Amikor a Tanács néhány alkalmazottja azt tanácsolta, hogy ne vállalják
el ezt a feladatot, vagy szabotálását javasolta, Kohn állítólag figyelmeztette
őket, hogy „az egész Zsidó Tanácsot veszélybe sodorják". Hálátlan
helyzetében Kohn, a törvénytisztelő, a formákhoz ragaszkodó, asszimilációpárti
vezető sok munkatársát maga ellen fordította. Egyik kortársának vélekedése
szerint ennek oka „nemcsak módszereibén, hanem határtalan gyávaságában is
rejlett"143.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham583.pdf
Az egész kötetet lásd: