GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 579
han-Frankl Samu és Reiner Imre, a Magyarországi Ortodox Izraelita Hitfelekezeti Központ Irodájának elnöke, illetve jogtanácsosa tájékoztatta. A kormányzó arról biztosította a püspököt, hogy „mivel nagyszámú önkéntes munkaerőt kértek Magyarországtól... néhány százezer zsidó... elhagyja az országot, de hajuk szála sem görbül..."130
A Zsidó Tanács vezetői, akiknek tudomására jutott néhány részlet a gettóba tömörítés során elkövetett borzalmakról131, megpróbáltak kapcsolatot teremteni Endrével. .O csupán néhány sietős mondatot váltott velük, majd titkárához, Takáts Alberthez irányította őket, aki „rémtörténetnek" nevezte az egészet. A Tanács erre április 26-án táviratot küldött a belügyminiszterhez, majd annak tartalmát egy április 27-i részletes levélben is kifejtette. A levél két okból fontos. Nemcsak a Tanácsnak a zsidóellenes hajszára adott és hatástalan reakciójára vet fényt, hanem értékes történeti információt is nyújt az eseményekről. Endre „megjegyzéseivel" ellentétben a Tanács levele a gettókban uralkodó valódi helyzetet tárja fel:
A Magyar Zsidók Központi Tanácsa nevében mély tisztelettel az alábbiakban bátorkodunk Nagyméltóságod elé tárni azt a rendkívül súlyos és válságos helyzetet, amelybe az északkeleti országrészek Zsidó lakossága a hatóságok által foganatosított rendszabályok folytán került:
A hozzánk érkezett közlések szerint az utóbbi napokban az ország északkeleti területein, nevezetesen Ung, Ugocsa, Bereg, Máramaros, Abaúj-Torna, Zemplén és Szabolcs vármegyében a zsidókat korra és nemre való tekintet nélkül a vármegyék székhelyeire és egyes nagyobb járási székhelyekre szállították, ahol részben a szabad ég alatt, részben a városok külterületein összezsúfolva és a külvilágtól elzárva helyeztettek el.
így többek között az alábbi közlések érkeztek hozzánk:
1. Ung vármegye. Az Ung vármegyei zsidókat é hó J 6-án Ungvárra szállították, ahol egy téglagyár és egy fatelep udvarán helyezték el őket. Az ungvári zsidókat f. hó 21-én és 23-án ugyancsak ide vitték ki. Úgy a vármegyéből Ungvárra szállított, mint az ungvári z.sidók mindössze 30 pengőt, 14 napi élelmet, egy váltó fehérneműt, a rajtuk lévő ruhát és ágyneműt vihettek magukkal. Többi ingóságaikat lakásukon kellett hagyniuk. A jelenleg az említett téglagyár udvarán összezsúfolt személyek száma mintegy 20 000-re tehető, akik a szabad ég alatt, az időjárás viszontagságainak kitéve táboroznak. Napi élelmezésük mindössze 1 dl leves. Az élelmiszerek bevitele nincs megengedve. A telepen vízhiány van.
Természetesen ily viszonyok között nem történhetik kellő gondoskodás a nagy tömegek élelmezéséről és egészségügyi ellátásáról.
2. Szabolcs vármegye. Hasonló a helyzet Szabolcs vármegyében, amelynek területéről a zsidókat Nyíregyházára szállították. Ezek, értesülésünk szerint, mindössze kétnapi élelmet, 30 pengőt és 50 kg poggyászt vihettek magukkal.
Nyíregyházán az odaszállított személyek magánházakban
helyeztettek el, de
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham579.pdf
Az egész kötetet lásd: