578 GETTÓSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ
után 3 órakor jelenjenek meg a Rökk Szilárd utca 26. alatti „internálótá-borban". Itt Wisliceny, Novak és Hunsche fogadta őket. Állva kellett várakozniuk. Eközben Wisliceny az után érdeklődött, vajon elkészítették-e az intézményeikre és szervezeteikre vonatkozó térképeket és statisztikai adatokat. Majd azt javasolta, a Tanács válasszon ügyvezetőt, hogy munkája hatékonyabb legyen.125 A zsidó vezetőket ezzel újból abba a hitbe ringatta, hogy az adminisztráció „élénkítése" annak jele, hogy a nácik nem kívánják elpusztítani a zsidó közösséget. Wisliceny mellékesen megjegyezte, hogy a zsidók továbbra is megmaradhatnak a 10 000 lakosnál nagyobb községekben. Arról is tájékoztatta őket, hogy Eichmann-nal együtt kb. két hétig vidéken lesz, s mire visszatér, meg akarja kapni a térképeket és a statisztikai adatokat.126
Eichmann és Wisliceny abban a vegyes összetételű bizottságban vett részt, amely a német és magyar különítmények vezetőiből ált. A bizottság, április 24-én kezdte meg körútját Kárpátalja és Északkelet-Magyarország nagyobb gettóiban. A bizottság tagja volt még Endre, Endre titkára, Takáts Albert főszolgabíró, Rozsnyai Béla, Rákosliget korábbi főjegyzője, Czanik Géza, Aszód főszolgabírója127, dr. Tardi Sándor budapesti orvos, Ferenczy László, Lulay Leó, Meggyesy Lajos, Zöldi Márton és néhány kevéssé ismert személy. A zsidótlanítás irányítói először Kassán időztek, ahol csatlakozott a bizottsághoz dr. Pohl Sándor, a város polgármestere és Endre régi politikai elvbarátja, valamint Feketehalmy-Czeyd-ner Ferenc, az „újvidéki hóhér", aki Zöldivel együtt a német megszálló erőkkel tért vissza Magyarországra.128 A bizottság Kassáról Sátoraljaújhelyre ment az ottani gettó ellenőrzésére. Következő állomásuk Ungvár, majd Nyíregyháza, Kisvárda és Mátészalka volt. Ez a csoport tárgyalta meg a VIII. csendőrkerület zsidótlanítási tervének részleteit, és döntött úgy, hogy a magyarországi zsidókat Kassán adják át a németeknek.
Miután május 2-án Endre visszatért első ellenőrző körútjáról, jelentést tett felettesének, Jaross belügyminiszternek. Ebben megállapította, hogy „minden rendben halad. A vidéki gettók valóságos szanatóriumok. A zsidók végre élvezhetik a szabad levegőt, s régi életmódjukat egészségesebbre cserélhetik fel."
Jaross a jelentés egyik példányát sürgősen eljuttatta
Horthynak, aki állítólag azt teljes egészében elhitte.129 Horthy
akkoriban inkább hitt a kormányhivatalnokaitól származó megnyugtató híreknek,
mint a „zsidóbarátok" „rémületet keltő propagandabeszámolóinak". Az
utóbbiak közé tartozott Ravasz László püspök, aki április 28-án felkereste
Hortihyt, és aggodalmát fejezte ki a kárpátaljai és északkelet-magyarországi
zsidóellenes kampány miatt, A kampány borzalmai ügyében báró Perényi Zsigmond,
a felsőház elnöke riasztotta Ravasz püspököt, Perényit viszont Ka-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham578.pdf
Az egész kötetet lásd: