GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 575
rád, Tiszatardos, Újfehértó, Vasmegyer és Vencsellő104 - szállították be. -
A gettóbeli állapotok szörnyűek voltak, hiszen maga a város is alig volt közművesítve. A gettó területén sem vízvezeték, sem szennyvízelvezetés nem működött. A Zsidó Tanács írásos beadványaira a városi hatóságok ügyet sem vetettek. Mint az ország más vidékein, itt is passzívan, túlnyomórészt közönyösen vették tudomásul a zsidók sorsát a keresztények, még a helyi egyházi vezetők is. Nyíregyháza zsidóságának tragédiáját megörökítve, az egyik krónikás megállapította, hogy a helyi keresztény egyházak fejei (Dudás Miklós görög katolikus püspök, Túróczy Zoltán evangélikus püspök és a római katolikus Török Dezső atya) nem tudtak megfelelni küldetésüknek. Hasonló szemrehányást kapott később dr. Korompay Károly, a római katolikusok helyi világi vezetője is.105
A deportálás előkészítéseként a zsidókat április vége felé és május első felében a közeli Sima-106, Nyírjes- és Harangod-puszták három majorságába szállították. Bevagonírozásuk előtt a csendőrség, értékek után kutatva, még egyszer kegyedenül vallatta őket. A gyűjtőközpontokban tevékenykedő csendőrtisztek közül messze a legkegyetlenebb Trencsényi József volt, akinek kihallgatási módszerei több zsidó halálát okozták, köztük Németi Sándorét, a nyíregyházi ortodox hitközség elnökéét. Egy másik nyíregyházi zsidó vértanú a történész és főrabbi, dr. Bernstein Béla volt.
A Szabolcs megyei zsidók deportálása május 15-én kezdődött, amikor a Nyírjespusztáról jövő első csoportot Nyíregyházán bevagonírozták. Ezt követte a második, harangodi csoport május 23-án, majd a harmadik, simapusztai, május 25-én. A negyedik és ötödik szállítmányban két nyír-jespusztai csoport volt - őket május 29-én és június 6-án irányították Auschwitzba.107
A deportálás befejezése után mintegy két héttel éjszaka összeszedték az összes kivételezett zsidót - köztük azokat, akik több évtizede áttértek, vagy nem zsidóval kötöttek házasságot -, s ismeretien helyre vitték őket. Az ekkor elszállított 160 ember közül egy sem tért vissza.108
Mátészalka. A gettót a Kossuth és Tisza István
utcában, a Rákóczi úton, a Temető téren és a Hősök terén és környékükön
létesítették. Megközelítőleg 18 000 mátészalkai zsidót tereltek ide109
Máramaros és Szat-már vármegye északi részének közel fekvő községeiből. Ez
utóbbiak közé tartozott Alsóresznice, Borkút, Bustyaháza, Csenger110,
Fehérgyarmat11 1) Felsőapsa, Hodász, Kisbocskó, Kökényes,
Körösmező, Lonka, Nagybocskó, Nagykirva, Nitz, Rahó, Taracköz,
Terebesfehérpatak és Ti-szabogdány112 zsidó hitközsége. A szeldencei113
volt az egyik legnagyobb
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham575.pdf
Az egész kötetet lásd: