GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 571

rancsnoka Tóth volt; helyettese Konyak József, a helyi tűzoltóparancsnok. A gettó ügyeit Gyulafalvi Rednik Sándor irányította, zsidóügyi szaktanácsadója Hullman Ferenc volt. Hullman gyakorlatilag a Zsidó Tanács minden olyan kérését elutasította, amelyek a gettólakók sorsának köny-nyítését célozták.⁸³

A Zsidó Tanács tagjai: dr. Danzig Samu rabbi (az ismert erdélyi újságíró és cionista vezető, Danzig Hillel apja), Joszovits Lipót, Keszner Jenő, dr. Krausz Ferenc, Jakobovits Mór és Vogel Ignátz.⁸⁴

Mint minden gettóban, Máramarosszigéten is volt „pénzverde" (az a hely, ahol a zsidókat kínozták, hogy vallják be, hová rejtették értékeiket). Vezetői Tóth és Sárvári voltak, segítőik Fejér János rendőrfelügyelő és Konyuk József. Máramaros vármegye főispánja a zsidóellenes kampány idején Szaplonczay László, Imrédy Magyar Megújulás Pártjának egyik vezéralakja volt.

A máramarosszigeti gettót a deportálások május 15-i kezdete után az elsők között számolták fel.⁸⁵ A zsidókat négy menetben deportálták. A helybéli zsidó orvosokat és azt a néhány zsidót, akit a szállítmányok elindulása után fogtak el, a Máramarossziget melletti szlatinai gettóból deportálták. A szlatinai gettóba gyűjtötték a szomszédos falvakból, Alsórónáról, Felsőrónáról, Hosszúmezőről, Karácsonyfalvárói, Nagybocskó-ról, Remetefalvárói, Rónaszékről és Szaploncáról származó zsidókat is. A felsővisói zsidókat bevagonírozáshoz Alsóvisóra szállították, ahonnan Al-sóvisó, Botiza, Glod, Izakonyha, Izaszacsal, Jód, Rozália, Sajófalva és Szelistye zsidó lakosaival együtt deportálták. A felsővisói gettó lakóit, köztük Borsa, Havasmező⁸⁶, Leordina, Majszin, Petrova és Ruszkova zsidó hitközségének tagjait, szinte a máramarosszigeti gettó lakóival egy időben, két szállítmányban deportálták.⁸⁷

Kassa. Az egyik legnagyobb magyar zsidó hitközség élt itt. Kassa abban a kétes kiváltságban részesült, hogy a deportált zsidókat itt adták át a németeknek. A német csapatok Magyarország megszállásának éjszakáján érkeztek a városba. Egyik első ténykedésük az volt, hogy hozzávetőlegesen 100 neves zsidó személyt tartóztattak le, akiket túszként tartottak fogva a városi börtönben. Miután a németek kicsikarták - főként pénzbeli . és anyagi jellegű - követeléseik teljesítését, a túszokat kisebb csoportokban szabadon bocsátották, és az időközben létrehozott helyi gettóba vitték. A gettót a három fő „zsidó utcában" - Zrínyi, Luzsenszky és Pogány utca - állították fel. Ezeket az utcákat egy helybéli zsidó ács, Grünwald irányítása alatt emelt fallal különítették el a város többi részétol. Noha már április első felében megkezdték a zsidók átszállítását a gettóba, az összegyűjtési kampány április 28-án indult meg, azon a napon, amikor

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham571.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/