570 GETTÓSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ
dóellenes intézkedéseket az április 12-én Munkácson tartott értekezleten fogadták el. Máramaros vármegyét és Máramarossziget várost Munkácson a következő tisztségviselők képviselték: dr. Ilinyi László alispán, dr. Gyulafalvi Rednik Sándor, Máramarossziget polgármestere, dr. Tóth Lajos rendőrfőnök, Álgya-Pap Zoltán, Kárpátalja kormánybiztosa mellé beosztott tábornok és Sárvári csendőr ezredes.
A zsidók mozgásszabadságát már majdnem két héttel a murikácsi konferencia előtt korlátozták. Tóth aláírásával a máramarosszigeti rendőrhatóság április l-jén a következőképpen szabályozta a zsidók mozgását:
- nem hagyhatták el lakásukat 18 és 6 óra között;
- üzleteiket 40 cm-es sárga csillaggal kellett megjelölniük;
- nem hagyhatták el a várost;
- haladéktalanul távozniuk kellett, ha nem volt hivatalos tartózkodási engedélyük.81
Április 15-én réggel Ilinyi a megye összes vezető tisztségviselőivel megbeszélést tartott, ahol megtárgyalták a gettósítási folyamat részleteit, köztük a gettók helyének kiválasztását. Aznap délután Tóth Máramarossziget polgári, rendőr- és csendőrtisztviselőinek ülésén elnökölt, ahol áttekintették a műveletek részleteit. Ezen az ülésen állították fel azt a húsz bizottságot is, amelyet a zsidók begyűjtésével bíztak meg. Mindegyik bizottságban egy rendőrtiszt, két közrendőr, két csendőr és egy köztisztviselő volt.
A máramarosszigeti gettót a város két kültelki, elsősorban szegényebb zsidók által lakott részén állították fel. Helyét a Tímár, Kígyó és Ipar utcákban és azok körül jelölték ki egészen a Hajnal utcáig, s hozzá tartozott a Tímár és Ipar utca közötti Kamarai út is. A gettóban hozzávetőlegesen 12 000 zsidó élt, közülük 10 000-nél valamivel több magából a városból. A többieket a szomszédos Dragomérfalvai, Aknasugatagi és Felsővisói járások többnyire cigánylakta falvaiból, Barcánfalváról, Bárd-falváról82, Budfalváról, Desenfalváról, Farkasrévről, Gyulafalvárói, Kracsfalváról, Nánfalváról, Szerbfalvárói, Szurdokról és Váncsfalváról szállították ide.
A gettó rendkívül zsúfolt volt, gyakorlatilag minden
szobában, ideértve a pincéket és padlásokat is, 15-24 személyt helyeztek el. A
gettó határán lévő épületek ablakait be kellett meszelni, állítólag azért, nehogy a gettó lakói érintkezhessenek a
nem zsidókkal. Hogy még jobban elszigeteljék a zsidókat, a gettót szögesdróttal
vették körül, s nemcsak a helyi rendőrség őrizte, hanem egy Miskolcról
kirendelt, 50 főből álló különleges csendőrség ís, Sárvári ezredes
parancsnoksága alatt. A gettó pa
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham570.pdf
Az egész kötetet lásd: