GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 565

lyabb betegségekben, vérhasban, tífuszban és tüdőgyulladásban szenvedtek. Mindezt tetézte a gettókra felügyelő csendőrök és rendőrtisztek többnyire embertelen magatartása. Igaz, egyes községekben néhány helyi tisztviselő a rendkívüli körülményekhez képest megpróbált a lehető leg-emberségesebben viselkedni, de ez csak a szabályt erősítő kivétel maradt.⁴⁷

Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon 13 nagyobb gettó- és be-vagonírozási központot alakítottak ki. A rendelkezésre álló adatok alapján az alábbiakban külön-külön foglalkozunk ezek elhelyezkedésével, népességükkel, körülményeikkel és felszámolásuk módjával.⁴⁸

Munkács. Az ortodox zsidóság és a hászidizmus e nagy központjának két gettója volt: az egyik Bereg vármegye kisvárosainak és falusi hitközségeinek, Bátyúnak⁴⁹, Berezska Roztokának, Bártházának, Ilosvának, Nagyrákócnak, Opavának, Szolyvának és Tárkánynak a zsidóságát fogadta be, a másikat a helyi zsidók számára létesítették. Az előzőt a Sajovits-téglagyárban hozták létre, amely tökéletesen alkalmadan volt a hozzávetőlegesen 14 000 falusi zsidó számára. Sok zsidó emiatt a szabad ég alatt, a palánkkal körülvett gyárudvaron talált magának fekhelyet.

A hozzávetőlegesen 13 000 munkácsi zsidót április 18-án parancsolták a gettóba. A gettó a város zsidónegyedében létesült: a Latorca, a Dan-kó, a Kálvin, a Töltés, a Zrínyi, a Munkácsi, a Szent Márton, a Mikes Kelemen, a Csokoli, a Zenész és a Malom utca tartozott hozzá. Mindkét gettó a Zsidó Tanács belső igazgatása alatt állt. A Tanács tagjai: Steiner Sándor elnök, Segelstein, Klein Oszkár, Áron Ferenc, Morvái János és Eisenstatter Mendel voltak.⁵⁰

A városi zsidók otthonát röviddel a kiürítés után éppúgy kirabolták, mint a falusiakét. A téglagyárban és a gettóban elhelyezett, a rossz bánásmód és a csökkenő élelmiszeradagok miatt egyre jobban lesoványodott zsidókat munkára vitték, s eközben kegyedenségek és megaláztatások sorában volt részük. Egy példán szemléltethető, milyen aljas módon viselkedtek a hászid zsidókkal: ezekkel a köztudottan jámbor és istenfélő zsidókkal romboltattak le egy zsinagógát - szombaton.

A gettóban uralkodó siralmas körülmények nyomán április 23-án az egyik részlegben tífuszjárvány tört ki. Kiss főhadnagy, a gettó parancsnoka karantént rendelt el ezen a területen május 15-ig, amikor az első vonatrakomány zsidót, amúgy betegen, deportálták. A terület egyes falusi közösségeiben már azelőtt kitört a tífusz, hogy a zsidókat Munkácsra szállították volna . Ez történt például Dombon, ahonnan 1006 karanténba zárt zsidót végül is Técsőre szállítottak át bevagonírozásra.⁵¹

Május 15-én, amikor a falusi zsidókat már deportálták, munkácsi

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham565.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/