564 GETTÓSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ
szükséges óvintézkedést „igazolták", amelynek az a célja, hogy az adott terület hadműveleti zónává nyilvánítása után megvédjék az ország biztonságát.
A kárpátaljai és északkelet-magyarországi zsidók gettósítása és összegyűjtése formailag is törvényellenes volt, hiszen a gettósításra vonatkozó rendelet csak április 28-án született meg. A túlbuzgó helyi tisztviselők ezenkívül gyakran gyűjtöttek be mentesített zsidókat, sok helyütt zsidó munkaszolgálatosokat is, akik pedig a honvédelmi minisztérium joghatósága alá tartoztak. Elvileg törvénytelen volt hatéves kor alatti gyermekek internálása is, hiszen nekik nem kellett viselniük a sárga csillagot, s a zsidóellenes intézkedések névleg csak azokra terjedtek ki, akiket a sárga csillag viselésére köteleztek.
A zsidóellenes műveletek megkezdésének napján Ferenczy és zsidót-lanító különítménye Munkácsra, a gettósítási, összegyűjtési és deportálási kampány területi központjába érkezett, hogy átvegye a parancsnokságot. A német és magyar zsidótlanító egységeken kívül a helyi katonai alakulatoknak szintén joguk volt a területükön élő zsidókra vonatkozó parancsokat kiadni. Kárpátalján a magyar hadserég egységei Fehér (Weisz) tábornok közvetlen parancsnoksága alatt álltak, akit kizárólag emiatt hívtak vissza a frontról, állítólag azért, mert elődje, Álgya-Pap Zoltán tábornok panaszt tett a terület csendőrségének túlkapásai miatt.46
Néhány nappal az összegyűjtés után a zsidókat a legközelebbi gyűjtőtáborokba hajtották - rendszerint a nagyobb városok, Munkács, Ungvár, Beregszász, Nagyszőllős, Huszt, Técső, Sátoraljaújhely, Kassa és Nyíregyháza téglagyáraiba. Nagyobb gettók voltak még többek között Mára-marosszigeten, Mátészalkán és Kisvárdán is.
A zsidók élelmezése, köztük azoké is, akiket a szomszédos
községekből hoztak, a gyűjtőhelyeken a helyi Zsidó Tanács feladata volt.
Jóllehet a fő és gyakran egyetlen étkezés egy kevés krumplileves volt, az első
napok után, amikor elfogytak a falusi zsidók magukkal hozott készletei, a
probléma kiéleződött. A gettókban uralkodó életkörülmények rendkívül nehezek,
gyakran brutálisan embertelenek voltak. A gettón belüli lakások rettenetes
túlzsúfoltsága, teljesen elégtelen főzési, tisztálkodási és egészségügyi
lehetőségei elviselhetetlen nehézségeket teremtettek, és feszültségeket okoztak
a lakók között. De bármüyen szörnyű körülmények uralkodtak is a városi
gettókban, mindez semmi volt a téglagyárak és erdők kegyetlen viszonyaihoz
képest, ahol a zsidóknak hetekig szabad ég alatt kellett tengődniük. Az
elégtelen táplálkozás, az egészségügyi berendezések, a fürdési lehetőség
hiánya, valamint a zord időjárás sok helyütt komoly egészségügyi problémákhoz
vezetett. A nagy számban előforduló kisebb megbetegedéseken és szokásos
meghűléseken kívül sokan komo
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham564.pdf
Az egész kötetet lásd: