GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 563
megrémülve, Gábor naivan érdeklődött, vajon nem fenyegeti-e a zsidókat a deportálás veszélye. Eichmann azzal szerelte le aggodalmát - s rajta keresztül nyilvánvalóan sok zsidóét is -, hogy megígérte: nem hoznak ilyen drasztikus intézkedéseket, ha a zsidók nem csatlakoznak a kárpátaljai partizánokhoz vagy Tito egységeihez.44
Az olyan „ígéretek", hogy csak a nem asszimilálódott zsidó tömegeket szállítják el „munkára", s őket is csak a hadműveleti területekről, s hogy nem nyúlnak az elmagyarosodott zsidókhoz, valószínűleg hatottak a Zsidó Tanács és más zsidó vezetők magatartására.
A vidéki zsidók gettósítását és deportálását a futószalagelv szerint szervezték. Az I. és II. zónában lévő zsidók átlag 3-5 hetet töltöttek a gettókban. A deportálásokat csak május 15-én kezdték el, amikor ezekben a zónákban már befejeződött a gettósítás és az összegyűjtés folyamata. Ettől kezdve a zsidók összegyűjtése a bevagonírozási központokba csak néhány nappal tervezett deportálásuk előtt történt. A csendőrség és a rendőrség rendszerint arra használta fel ezeket az utolsó napokat, hogy elrejtett értéktárgyak után nyomozzon.
I. zóna: Kárpátalja és Északkelet-Magyarország
A magyarországi zsidók bekerítése és összegyűjtése Kárpátalján és az ország északkeleti részein 1944. április 16-án, vasárnap, pészah első napján kezdődött, A művelet alapjául azok a döntések szolgáltak, amelyek az április 12-én, Munkácson tartott értekezleten születtek. Az értekezletet Endre László hívta össze az érintett területek városainak, járásainak és megyéinek legfőbb polgári, rendőr- és esendői-tisztviselői számára.
A környék zsidóinak gettósítását előíró rendelet még ugyanazon a napon megszületett. A Kárpátalja kormányzó biztosának aláírásával ellátott szöveg nagyrészt Baky április 7-i rendeletén alapult.45
A művelet egyes megyékre vonatkozó részleteit a röviddel április 12-e után az adott megye polgármesterei, rendőrfőnökei és csendőrparancsnokai részére tartott helyi értekezleteken dolgozták ki. Az értekezletek vezetői Baky László írásos utasításai, s főként Endre munkácsi szóbeli közlései alapján jártak el. A helyi értekezleteknek nemcsak az volt a feladatuk, hogy döntsenek a helyi gettók helyéről és irányításáról, hanem az is, hogy létrehozzák a zsidók összegyűjtését végző bizottságokat és a zsidó vagyon azonosítására és elkobzására specializálódott csoportokat.
A tömegek félrevezetése és a Magyarország egyéb területein
élő zsidók félelmének lecsillapítása érdekében a zsidódanító különítmény
„propagandával" foglalkozó szakértői az április 16-án indított műveletet
mint
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham563.pdf
Az egész kötetet lásd: