GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 561

A zsidók elgondolásai

Az I. és II. zónában élő zsidók közül sokan úgy gondolkodtak, hogy „eltávolításuk a hadműveleti területről" érthető elővigyázatossági intézkedés egy olyan ellenség részéről, amely a „bolsevikok szövetségesének" tekinti őket. A hatóságok részéről is táplált, elterjedt híresztelés szerint a kenyérmezei³⁹ internálótáborba viszik őket, ahol dolgozniuk kell, és gondoskodhatnak családjukról. Sok gettóban, különösen Észak-Erdélyben, közvedenül a deportálás előtt a csendőrök is terjesztették azt a hírt, hogy a zsidókat a Dunántúlra, a fronttól távolabbra telepítik át, hogy mezőgazdasági munkát végezzenek. Egy másik, különösen a nagyváradi gettóban elterjedt híresztelés szerint a zsidókat munkára viszik Mezőtúrra, a Nagyváradtól nyugatra fekvő mezőgazdasági vidék Szolnoktól kissé délkeletre lévő központjába.⁴⁰ Kárpátalja gettóiban azt terjesztették, hogy a zsidókat a Hortobágyra viszik mezőgazdasági munkavégzésre.

A zsidóellenes hajszát foganatosító magyarok megerősítették azt az áldozatok közt lábra kapó híresztelést, hogy a deportálandó zsidókat netán kicserélnék angol fogságba esett katonákra, illetve Amerikába hurcolt magyarokra.⁴¹

A nagyobb városokban élő zsidók kezdetben azt gondolták, hogy a gettósítás csak a falusi zsidókra vonatkozik.⁴² Amikor nyüvánvalóvá vált, hogy az I. és II. zónában folyó kampány valójában mindenkire kiterjed, a ÜL, IV. és V. zónában élő zsidók úgy okoskodtak, hogy ami a kárpátaljai és észak-erdélyi nem magyarosodott zsidókkal történik, az velük feltehetően nem történhet meg. Végtére is asszimilálódott „magyar zsidók" voltak, akik ezer éve éltek együtt keresztény testvéreikkel. Végül, amikor őket is összegyűjtötték és deportálták, a budapesti zsidók vélekedtek úgy, hogy ami vidéken történt, az nem történhet meg a nagyvárosi zsidók nagy tömegeivel, akikre Horthy és a külföldi diplomaták is állandóan ügyelnek.

A Zsidó Tanácsnak nyújtott tájékoztatásokkal ezt a pszichológiai állapotot erősítették a hatóságok is. Biztosították a Tanácsot, hogy a műveletek a keleti területekre korlátozódnak. Ezt bizonyítandó, a hatóságok egy sor zsidóellenes rendeletet fogadtak el, amelyeket Magyarország még nem zsidótíanított részein kellett volna alkalmazni - ezzel akarták bizonyítani, hogy az e területeken élő zsidókat életben szándékoznak hagyni.⁴³ Sok, különösen budapesti zsidó bedőlt a trükknek: „Ha meg akarnának semmisíteni bennünket, miért adnák ki ezeket a rendeleteket?" -gondolták.

További tápot adott a zsidók hiszékenységének, hogy széles körben terjesztették azokat az ígéreteket, amelyeket Eichmann néhány héttel a megszállás után Gábor Jánosnak tett. A németek néhány intézkedésétől

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham561.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/