56 A KONSZOLIDÁCIÓTÓL AZ „ELŐFASIZMUSIG"
A szélsőjobboldali mozgalom gerincét a szegedi gondolat első támogatói, a polgári és katonai bürokrácia tagjai alkották. A közalkalmazottakhoz és a tisztekhez a húszas és a harmincas években két olyan csoport csatlakozott, amely nemcsak megkérdőjelezte a birtokos arisztokrácia uralmát, de azt el is akarta ragadni tőle, továbbá nem nézte jó szemmel a birtokos arisztokrácia és a zsidó pénzügyi és üzleti körök szövetségét sem. Az egyik ilyen csoporthoz a középbirtokos gazdák és a közvetítő kereskedelemben dolgozó keresztények tartoztak. Céljuk az volt, hogy kiszorítsák a zsidó vetélytársakat a mezőgazdaságból és a szorosan hozzá kapcsolódó agrártermék-kereskedelemből. Külpolitikailag nem volt ellenükre, ha Magyarország történelmi határainak helyreállítása érdekében az ország a náci Németország agresszív politikájához kötődik. Ettől azt remélték, hogy az elcsatolt területeken maradt földjeiket visszaszerezhetik, illetve hogy a revízió jóvoltából ujabb földterületekhez juthatnak. A másik réteg a lépésről lépésre előnyomuló keresztény ipari és kereskedőburzsoáziából állt, mely nagy hasznot remélt a fegyverkezés jóvoltából és azoknak az iparágaknak a fejlesztése révén, amelyekben érdekeltségei voltak, de mindenekfölött attól várt előnyöket, hogy a biztos alapokon nyugvó zsidó középosztály versenyétől e versenytársak korlátozása vagy kiütése folytán jórészt megszabadulhat. Ez a réteg szemmel láthatólag nem egyszerűen csak támpillére volt az ellenforradalmi jobboldalnak, hanem létét is csak a jobboldal részéről élvezett támogatásnak köszönhette.
A szélsőjobboldali mozgalmakat legfőképpen a dzsentrik támogatták, no meg a soraikból kikerülő katonatisztek, valamint a növekvő mértékben elvárosiasodó alsó középosztálybeli elemek. A harmincas években soraikat nagyszámú ipari munkás és földtelen paraszt duzzasztotta föl, s ez kifejezetten bele is vágott e mozgalmak célkitűzéseibe.46 Mivelhogy radikális politikai baloldal nemigen létezett, a munkásság és parasztság eme elemeit a válság körülményei közepette a szélsőjobboldal a maga demagóg szociális és gazdasági reformígéreteivel könnyűszerrel le tudta venni a lábukról.47
A helyzet fintora, hogy miközben a szélsőjobboldaliak a
harmincas években egyre veszélyesebbé váltak, egyidejűleg pillérei is voltak a
földbirtokos arisztokrácia rendszerének. Különösen az elszegényedett
dzsentrikre állt ez, akik a közhivatalokban vagy a hadseregben az arisztokrácia
gondolkodásmódját érvényesítették, de érvényes volt ez az új
középosztálybeliekre is, akik azzal próbálták előrelendíteni karrierjüket, hogy
nem annyira az arisztokrata uralkodó osztály, mint inkább a zsidóság ipari és
üzleti pozícióit vették célba. Az antiszemitizmus effajta új, gazdaságilag
motivált, végső soron Trianon miatt feltámadó formáját a gazdasági válság
hatásai csak elmélyítették. Nemcsak arra volt alkalmas a zsidó banká
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham56.pdf
Az egész kötetet lásd: