GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 559
tartott értekezleten tisztázták. A Horvátországgal határos megyék „szükségintézkedéseit" a belügyminisztériumban, április 19-én beszélték meg. A II. zóna intézkedési tervét egyrészt Szatmárnémetiben, április 26-án, másrészt Marosvásárhelyt, április 28-án körvonalazták. Erre következett a május 8-i, munkácsi értekezlet, amely már a deportálás részleteire koncentrált. A ül. zóna kampányát június 3-án, a belügyminisztériumban, a IV. zónáét pedig június 10-én, Szegeden alapozták meg. A június 22-i, siófoki értekezlet témája az V. zóna kampánya volt, míg a budapesti intézkedéseket június 28-án a belügyminisztériumban vitatták meg.33
A gettósítási folyamat. A zsidók összefogdosásának, kifosztásának és gettóba zárásának technikái gyakorlatilag országszerte azonosak voltak. Minden hitközségben felszólították a vezetőket, hogy a 6136/1944. BM VII. res. sz., már idézett rendelet értelmében részletes listákat készítsenek a hitközséghez tartozó valamennyi zsidóról. A gettósítás részleteit megyénként többnyire a főispán vagy az alispán elnökletével, a főszolgabí-rák, a polgármesterek és a rendőrség meg a csendőrség képviselőinek részvételével beszélték meg. A járásokban és a városokban a főszolgabí-rák, illetve a polgármesterek adták ki a gettósítás végrehajtási utasítását a Baky által április 7-én kibocsátott 6163/1944. BM VII. res. sz. rendelet alapján. A gettósításra kijelölt napon, amelyet megyei értekezleteken határoztak meg, az összegyűjtést polgári, rendőri és csendőri személyzet végezte főként azon listák alapján, amelyeket a zsidó hitközségi vezetők állítottak össze és szolgáltattak be. A kisebb falvakban, kisebb járási székhelyeken csaknem kizárólag csendőrök végezték az összegyűjtést. A nagyobb városokban ez a rendőrség feladata volt, amely a helyi köztisztviselőkkel karöltve munkálkodott. Számos városban a rendőri egységek külön erre a célra kijelölt csendőri erővel, helyi nyilasokkal, szélsőjobboldali és „hazafias" csoportokkal, a leventemozgalom fiataljaival egészültek ki.
Általában pirkadatkor ébresztették fel a zsidókat,
mindössze néhány percet adva nekik, hogy összecsomagolják személyenként 50 kilogrammot
meg nem haladó élelmüket, ruhadarabjaikat és ágyneműjüket. Azok a zsidók, akik
értesültek a közelgő katasztrófáról, többnyire azzal töltötték az éjszakát,
hogy csomagoltak, illetve kényszerű terveket dolgoztak ki. A csendőri és
rendőri egységeket általában polgári személyek, tanítók vagy köztisztviselők is
elkísérték, belőlük alakultak meg a zsidók kifosztását célzó különleges
bizottságok. A zsidóknak a helyi gettóba való elszállításuk előtt át kellett
adniuk minden értéktárgyukat és tulajdonukat.34 A kisebb falvak
zsidó lakosait általában először a járási székhelyek zsinagógáiban, közösségi
épületeiben gyűjtötték össze (lásd a 17.1. ábrát). Né
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham559.pdf
Az egész kötetet lásd: