552 GETTÓSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ
szerint kellett kijelölni. Kétely esetén a háromtagú bizottsághoz kellett fordulni.7
3. A deportálásra kijelölt zsidókat családonként, a többi zsidótól elkülönítve kellett kivallatni arról, hogy mikor, hol, kinél rejtették el értékeiket vagy hadianyagaikat, amelyek korábban a tulajdonukban voltak. Amennyiben az értékeket házon belül rejtették el, fel kellett szólítani őket azok önkéntes átadására.
4. A kutatást lakásról lakásra, rendszeresen és tüzetesen kellett elvégezni. A megtalált értéktárgyakról és hadianyagokról három példányban listát kellett felfektetni.
5. A deportálásra összegyűjtött zsidókat motozókhoz és átvevőbizottságokhoz kellett vezetni, hogy azok átvizsgálják őket és poggyászukat.
6. A kiürített és megvizsgált házakat, s a bennük lévő lakásokat le kellett zárni, illetve ajtóikat és kapuikat le kellett pecsételni.
7. A motozók és átvevőbizottságok által elkobzott értéktárgyakat bevett könyvelési gyakorlat szerint át kellett adni a bizottság ákaf. e célra kijelölt pénzügy-igazgatósági tagoknak.
8. Az elkobzott javakról kiállított listák egy példányát az ügyirathoz kellett csatolni, s egy-egy további példányt a bizottságnak, illetve a rendőrkapitányságnak megküldeni.
9. A hadianyagokat a rendőrség megbízottja nyugtaadás kötelezettsége mellett a honvédség kijelölt képviselőjének tartozott átadni.8
A 6163/1944. sz. BM VII. rendelet végrehajtásának egyes részleteit a Baky elnökletével tartott április 19-i belügyminisztériumi értekezleten tárgyalták meg. Az ülésen külön figyelmet szenteltek a zsidóktól az „átköltöztetés" különböző szakaszaiban kisajátítandó értékek feletti rendelkezésnek. Ezen az ülésen döntöttek a bácskai zsidók nagy részének gettó-sításáról is (lásd a 21. fejezetet).
Noha a minisztertanács április 26-ig hivatalosan nem rendelkezett a gettósításról,9 az április 7-én hozott döntések alapján sok helyi hatóság azonnal cselekedni kezdett. Az ország egyes területein a túlzottan ambiciózus helyi hatóságok saját kezdeményezésükre még ennél is korábban megkezdték a zsidók összegyűjtését. Lévai szerint, bár állítását a dokumentumok cáfolják, ez történt például Veszprém megye Enyingi járásában, majd nem sokkal később a megye többi járásában is, ahonnan állítólag már március végén Veszprém városba vitték a zsidókat.10 .
Hogy a zsidótlanítási szakértők milyen gyorsan döntöttek
arról, hogy a végleges megoldás programját Magyarországon is megvalósítják, azt
az is mutatja, hogy a belügyminisztérium az első konkrét direktívákat Baky
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham552.pdf
Az egész kötetet lásd: