A KONSZOIJQDÁCIÓTÓL AZ „IsLŐÍ'ASIZMUSIG" 55
siszta álláspontot képviselt és olasz orientációt követelt, addig az ellenzék szőröstül-bőröstül a német típusú nemzetiszocializmust akarta átvenni. Magyarország két háború közötti politikája nem kis mértékben éppen a politikai jobboldal megosztottsága miatt volt ambivalens és következetlen.
Ez a politikai kettősség vagy kétértelműség a legmarkánsabb és a legdrámaibb formában minden bizonnyal a zsidókérdésben nyilvánult meg. Természetesen a magyar jobboldal mindkét szárnya antiszemita alapon állt, és nagy buzgalommal próbált hathatós megoldásokat találni erre az „égető problémára". A mérték, a módszer tekintetében azonban szembeszökő volt a különbség köztük. A jobboldal uralkodó szárnyában a zsidó felső középosztállyal jó kapcsolatokat fenntartó arisztokrata-dzsentri elemek voltak a hangadók, ők tehát „civilizált" antiszemita programmal dolgoztak. Ez azt jelentette, hogy az ország gazdasági és kulturális életében fokozatosan csökkenteni kell, és ha lehet, meg is kell szüntetni a zsidó befolyást, hogy ezzel a hazai szélsőjobboldaliakat és a külföldi nemzetiszocialistákat megbékítsék. E cél érdekében nagy nyomás alá helyezték a zsidóságot, sokuknak életlehetőségeit beszűkítették, és a megkülönböztetések kíméletlen, megalázó rendszerének vetették alá őket. A zsidók elleni náci típusú fizikai megtorlást viszont határozottan ellenezték. A kormány nem járult hozzá és nem is helyeselte azokat az atrocitásokat, amelyekre 1941 augusztusában Kamenyec-Podolszkijban és 1942 januárjában Délvidéken került sor. Ezenkívül eredményesen szálltak szembe a Harmadik Birodalomnak a zsidókérdés végleges megoldását sürgető követelésével.
A negyvenes évek elején egyre nehezebbé vált az uralkodó elit számára a zsidóság megoltalmazása és a fenti sürgetések visszautasítása. Az elit elszántan próbálta óvni Magyarország szuverenitását, és nem kívánt lemondani azokról a törékeny kapcsolatokról, melyek a nyugati demokráciákhoz fűzték, de azzal is tisztában volt, hogy a revíziós törekvések és a kereskedelmi érdekek Magyarországot a Harmadik Birodalomhoz kötik.
A kormányzó elit tehát gyakorlati meggondolásokból
zárkózott föl a Harmadik Birodalomhoz, közben azonban folytonos aggodalmak
gyötörték terjeszkedésének méretei és az ellenzéki pozíciókba kényszerített
szélsőjobb politikai és ideológiai térnyerése és fenntartás nélküli
nácibarátsága miatt. A jobboldali ellenzék szívvel-lélekkel magáénak vallotta a
nemzetiszocialista programot, nemcsak antiszemitizmusa miatt, bár kétségtelenül
ezt találta benne a legvonzóbbnak, hanem azért is, mert társadalmi és politikai
reformokat követelt. Magyarország elaggott, félfeudális társadalmi-politikai
rendjének átalakítását és a zsidókérdés teljes megoldását ígérte.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham55.pdf
Az egész kötetet lásd: