548 GETTÓSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ
csendőrkerületben folytatandó zsidófellenes kampány irányításával bíztak meg, Orbán László ezredes, a déli országrészekben folyó műveletek parancsnoka és Sellyey Vilmos ezredes, akire saját csendőrkerülete „zsidót-lanításán" kívül még más feladatokat is bíztak ebben a kampányban.2
Jaross Andor belügyminisztert, aki hivatalosan a minisztériuma nevében elfogadott összes döntésért felelős volt, folyamatosan és kimerítően tájékoztatták a zsidótlanítási szakértők tanácskozásairól. A sorsdöntő ülés napján Jaross írt Ferenczynek, s arra utasította, hogy naponta küldjön jelentést a belügyminisztérium XX. részlegének a zsidóellenes kampányról.3
A gettósítási és deportálási program beindításában az ülés résztvevői számára részben a nácik által megszállt többi európai országban felhalmozódott tapasztalatok voltak irányadók, melyek egyes pontjai már Rein-hard Heydrich 1939. szeptember 12-i irányelveiben feltűntek.4 Heydrich a megszállt Lengyelországban működő Einsatzgruppékhoz intézett direktíváiban megállapítja, hogy a „végső cél" megvalósításának előfeltétele a vidéki zsidók gyors „összpontosítása a nagyobb városokban". Az összpontosítási helyek számát a lehető legalacsonyabban kell megszabni, s gondoskodni kell arról, hogy azok „vagy vasúti csomópontok, vagy legalábbis vasútvonalak közelében legyenek". Ideiglenes mentesítésben csak azokat a zsidókat kell részesíteni, akiknek képzettségére a hadsereg, a nemzetbiztonság vagy a gazdaság érdekei szempontjából szükség van. Ezeket a „mentesített" zsidókat azonnal el kell távolítani, mihelyt hozzáértő árjákkal pótolhatók. Tervének megvalósítása érdekében Heydrich a zsidók számának részletes felmérését kérte, s azt, hogy irodáját tájékoztassák a műveletek menetrendjéről.
Az Endre által készített és az április 7-i találkozó összes résztvevőjének kiosztott dokumentum sok hasonló elgondolást tartalmazott. Mivel Endrét hivatalosan csak április 9-én nevezték ki államtitkárrá, a rendeletet (6163/1944. BM VII. res.) Baky aláírásával küldték szét az illetékeseknek április 7-én.5 Ez a rendkívül baljós írás, amelyet a helyi államhatalmi szervek képviselőinek küldtek meg, a zsidók gettósításában, összegyűjtésében és deportálásában követendő eljárásokat sorolta fel.
Tárgy: Zsidók lakhelyének kijelölése A fia. kir. kormány az országot rövid időn belül megtisztítja a zsidóktól. A tisztogatást térületrészenként rendelem el, melynek eredményeként a zsidóságot nemre és korra való tekintet nélkül a kijelölt gyűjtőtáborokba kell szállítani. Városokban és nagyobb községekben később a zsidóság egy része a rendészeti hatóságok által, kijelölt zsidó épületekben, illetőleg gettókban nyer elhelyezést.
Kivételt képeznek a hadifontosságú üzemekben, bányáknál és
nagyobb vállalatoknál, földbirtokoknál alkalmazott azon szakképzett zsidók,
akiknek azonnali felváltása az üzem termelését megakadályozná. A nem hadifontos
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham548.pdf
Az egész kötetet lásd: