54 A KONSZOLIDÁCIÓTÓL AZ „ELŐFASIZMUSIG"
és gombamód hoztak létre és virágoztattak fel szélsőjobboldali politikai mozgalmakat és pártokat. Bőkezűen pénzeltek egy sor napi- és hetilapot, például az Új Magyarországot, a Magyarságot, a Virradatot, a Magyar Futárt, a Nemzetőrt, az Összetartást és a Pesft Újságot, amelyek mind az antiszemitizmus mérgét csepegtették az olvasóikba. E lapok riporterei, szerkesztői, köztük Milotay István, Rajniss Ferenc, Rupprecht Olivér, Fiala Ferenc, Vajta Ferenc, Bornemisza Gábor és Maróthy Károly, tüzes nácibarát és antiszemita uszításban tobzódtak, mérgezték a magyar közvélemény lelkületét, és előkészítették a talajt azokhoz a zsidóellenes intézkedésekhez, amelyekre 1944-ben, az ország német megszállását követően kerítettek sort.45 Vezető szerepük volt abban is, hogy eszmei munícióval látták el és segítették a legkülönbözőbb szélsőjobboldali mozgalmakat és pártokat.
Gömbösnek nem adatott meg, hogy megélje a fasiszta állam kiépülését, saját szociális programjának beteljesedését, és hogy leszüretelje saját németi)arát politikájának termését. Akut vesebajban szenvedett, és az döntötte őt sírba. 1936. szeptember 3-án utazott gyógykezeltetés céljából Münchenbe, október 6-án meghalt. Addig azonban feltehetőleg elégtétellel töltötte el, hogy a belpolitikában Magyarország sorsát a szélsőjobboldali, a külpolitikában a náci Németországgal kötött szövetség útjára vezette.
Szélsőjobboldali pártok és mozgalmak felemelkedése
A jobboldali erők összetételét és politikáját jellemző kettősség Gömbös kormányzásának utolsó éveiben ismét előtérbe került. Ezek a bécsi és szegedi ellenforradalmi csoportok (lásd az 1. fejezetet) a bethleni konszolidáció idején fokozatosan átrendeződtek, de nem olvadtak össze, közös célkitűzéseik ellenére is alapjában szemben álltak egymással.
A bécsi frakció liberális-konzervatív arisztokrata és
dzsentri tagjai úgy tudtak vezető szerepre szert tenni és irányító pozíciókat
megőrizni az államgépezetben, hogy megszerezték a szegedi csoport
vezéralakjainak, Horthynak és Gömbösnek a támogatását. A szegedi csoport
szélsőjobboldali frakciója viszont zömmel olyanokból állt, akik nem tudtak
megbirkózni a gazdasági válsággal, és az idő múlásával egyre agresszívabbá
váltak, és elszántan követelték az ország nemzetiszocialista mintájú
átformálását és Magyarország szilárd hűségét a Harmadik Birodalom iránt. A
magyarországi jobboldal hangadó és ellenzéki szárnya megegyezett a keresztény
nemzeti, hazafias alapon nyugvó revíziós politika folytatásában, a bolsevizmus
elleni harcban, de abban lényegesen különböztek, hogy míg a hangadó és uralkodó
irányzat viszonylag mérsékeltebb, félfa
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham54.pdf
Az egész kötetet lásd: