A GAZDASÁGI MEGSEMMISÍTÉS 539
Noha Veesenmayer méltányolta annak fontosságát, hogy az SS önellátó legyen, mégis kellemetlen helyzetbe került, hiszen neki kellett közölnie a kellemetlen hírt a magyarokkal. Márpedig mindig úgy vélekedett, hogy Magyarországnak a németek céljaira történő maximális kiaknázása csak úgy biztosítható, ha elnyerik az ország vezetésének, így Horthynak is a jóindulatát, és szavatolják a függetlenség és szuverenitás látszatát.
Veesenmayer május 25-én tájékoztatta Ribbentropot arról, hogy Himmler „megvásárolta" a Weiss Manfréd Műveket. Hangsúlyozta, hogy a tranzakció elsődleges célja az volt, hogy az SS-t el lehessen látni a szükséges katonai felszereléssel. A magyarok lecsillapítására Veesenmayer azt javasolta, hogy az akciót súlyos érvekkel igazolják, köztük a konszern zsidó tulajdonosai és Horthy, valamint a magyar arisztokrácia közötti személyes barátsággal.84
Ribbentrop nem annyira a konszern német megszerzése miatt volt dühös, mint inkább amiatt, hogy az üzletet a tudta nélkül kötötték. Vizsgálatot rendelt el, amelynek eredménye az osztályok közötti és osztályokon belüli emlékiratok áradata, továbbá egy sor feltehetően kellemeden megbeszélés lett Himmler beosztottaival.85 Az eset újabb tápot adott az SS birodalmi vezére és a külügyminiszter közötti rivalizálásnak. Ribbentrop Veesenmayer több táviratának másolatát nyújtotta át Hidernek, de legnagyobb meglepetésére és bánatára azt kellett tapasztalnia, hogy Hitler a megállapodást jóváhagyva, Himmler oldalára állt.86
Noha Ribbentrop végül beletörődött az üzletbe, sőt még azt is sürgette, hogy a gondnokság időtartamára vonatkozóan tegyenek némi engedményt Sztójaynak,87 az ügy feletti haragja nem múlt el, elsősorban a megállapodás negyedik része körüli vita miatt. A „rokoni csoport" utazását Stapenhorst SS-Hauptstumiführer szervezte, Becher segédtisztje, aki gyakran a Torstensen álnevet használta. Az eredeti terv szerint a csoport június 9-én indult volna el; az időpontot azonban, a portugál és a svájci vízum beszerzésének nehézségei miatt, több ízben megváltoztatták. A Chorin-Weiss-csoportot Bechernek, Stapenhorstnak és Krell Haupt-sturmführernek kellett volna Portugáliába kísérnie. A németeknek polgári ruhában kellett utazniuk, mint akik gazdasági és diplomáciai küldetést teljesítenek.88 Az SS a „rokoni csoport" portugál és svájci vízumának kérdését végül egyszerűen úgy oldotta meg, hogy vízumokat hamisított. A Stuttgartból való elindulást június 25-ére tűzték ki, június 22-én a Lufthansa riasztotta a Spanyolországban tartózkodó német tisztviselőket, hogy Madridban várják a gépek megérkezését.89
Madridból a csoport zöme vonattal utazott tovább; néhányan
június 26-án a menetrend szerinti spanyol légi járattal érkeztek Lisszabonba.
Stapenhorst, akinek magának eredeti portugál vízuma volt, de a csoport
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham539.pdf
Az egész kötetet lásd: