538 A GAZDASÁGI MEGSEMMISÍTÉS
^minisztertanács augusztus 17-i ülésén Becher ügyét támogatta Re-ményi-Schneller Lajos, Imrédy egyik vetélytársa. Noha a tanács véglegesen nem foglalt állást az ügyben81, az SS megszerezte a konszern fölötti jogi ellenőrzést, amikor Reményi-Schneller és Szász Lajos iparügyi miniszter felhatalmazta arra, hogy egyéves időtartamra a zsidó részvények arányában is szavazati jogot gyakoroljon.82 A magyarokat azzal csillapították le, hogy a konszern felső vezetésébe néhány magyar nemzetiségűt is bevettek, köztük Lázár Andor volt (1932-38) igazságügy-minisztert és Takácsy Konstantint. A Házértékesítő és Kezelő Rt. - a holding - 5000 árja tulajdonú részvényéből 4000 volt Becher-és 250-250 négy magyar: Buzay Árpád, Koromzay Lajos, Nemessányi Tivadar és Szmick Viktor kezében. Különböző minőségben korábban mind a hat magyar a konszernnél dolgozott.
Himmler, miután létrehozta a megállapodást a magyarokkal, nekilátott, hogy a konszernt teljesen alárendelje az SS érdekeinek. Ide tartozott egy új, Vereinigte Industrie Werke (Manfréd Weiss) A. G., Budapest elnevezésű holding létrehozása. Becher tanácsára Himmler Er-hard Milchet, a légierő Generalfeldmarschallját és három vezető SS-tisztviselőt nevezett ki, hogy a holding közgyűlésein az SS-t képviseljék: Kurt Freiherr von Schroeder báró SS-Brigadeführert, Hans Jütt-ner és Oswald Pohl SS-Obergruppenführert.83 Arra nincs bizonyíték, hogy az új holding hivatalosan valaha is megalakult volna - a Weiss Manfréd Művekhez társult fegyvergyárak és ipari üzemek Becher teljhatalmú irányítása alatt működtek tovább.
Ha az SS-nek és a kormány velük rokonszenvező tagjainak, Reményi-Schnellernek és Szásznak sikerült is elsimítania a magyarokkal szemben felmerült nehézségeket, továbbra is fennmaradtak bizonyos zavaró ellentétek a német külügyminisztériummal, különösen a „rokoni csoporttal" kötött megállapodás negyedik részét illetően.
A német külügyminisztérium reagálása
Miként a magyarokat, Veesenmayert és a budapesti német
követséget is csak azután tájékoztatták, hogy május 17-én megkötötték az
üzletet. Himmler röviddel a megállapodás aláírása után kapcsolatba lépett
Vee-senmayerral, s arra kérte, jöjjön Berlinbe egy megbeszélésre. Mivel
Vee-senmayer úgy érezte, nem lenne helyes elutaznia Budapestről, Carl
Re-kowskit, személyes referensét és a német követség igazgatóját küldte el.
Himmler azzal magyarázta a konszern megszerzését, hogy hangsúlyozta az SS
részét a háborús erőfeszítésekben, s annak szükségességét, hogy megbízható
fegyverellátást biztosítanak számára a háború alatt és után.
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham538.pdf
Az egész kötetet lásd: