536 A GAZDASÁGI MEGSEMMISÍTÉS
A magyar kormány reagálása
Közvetlenül a megállapodás május 17-én történt aláírása után Chorin szémélyes feljegyzést küldött Magyarország kormányzójának, megmagyarázva az egyezség hátterét és következményeit. Sajnálkozását fejezte ki a Sztójay-kormány zsidóellenes intézkedései miatt, amelyek éppen akkor sújtották szigorú korlátozással a gazdaságot, amikor fejleszteni kellene, és amelyek lehetetlenné teszik, hogy ő és a cég többi zsidó tagja hatékonyan cselekedjék ennek érdekében. Rámutatott, hogy a „rokoni csoport" nem kívánt tárgyalni azzal a kormánnyal, amely életbe léptette a különböző zsidóellenes rendelkezéseket, s amely - ha megszerezte volna az ellenőrzést- csakis tönkretette volna a konszernt. Ráadásul - mint állította - az ellenőrzés átadása az SS-nek egészen biztosan a hosszú távú magyar érdekeket szolgálja, mert Becher - akivel „gendemen's agreement"-et kötött — tehetséges irányítása szavatolja az üzemek biztonságát, egységét és termelőképességét.68
Horthy láthatóan nem volt teljesen meggyőződve a megállapodás „pozitív vonásairól". Utasította Sztójayt, hogy a beleegyezése és a minisz tertanács, illetve a megfelelő miniszterek jóváhagyása nélkül ne engedje meg, hogy bármely katonai vagy polgári hatóság egy idegen hatalomnak engedjen át „mezőgazdasági, ipari vagy kereskedelmi vállalatokat, vagy a fenntartásukhoz szükséges földterületeket, épületet, felszerelést vagy nyersanyagokat"69. Sztójay a Veesenmayerral június l-jén folytatott beszélgetésben „megütközését" fejezte ki az ügy felett.70 Az ügyet és a Horthy által felvetett problémákat június 6-án Hitlerrel is megtárgyalta, nem tudván, hogy Himmler sürgetésére a Führer már jóváhagyta a megállapodást.71 Sztójay kifogásait ellensúlyozta a német-magyar gazdasági megállapodásra vonatkozó közlése, amelyet június 2-án kötött Veesenmayerral, s amelynek értelmében Magyarország termelőkapacitását teljes mértékben alárendelték a Birodalom érdekeinek.
A megállapodás részleteit és Magyarországot érintő következményeit Imrédy Béla volt miniszterelnök - akit május 23-án tárca nélküli miniszterré neveztek ki - vázolta a június 1-jei minisztertanácson.72 Ezen a minisztertanácson vetődtek fel először a Weiss Manfréd Művek átadásával kapcsolatos kérdések.
Imrédy egy sor tanácskozást tartott a németekkel, hogy a
magyar szuverenitás megmaradjon a konszern felett. A magyarok ekkor még nem
tudták, hogy július 5-ig az üzlet nem annyira a Hermáim Göring Műveket, mint
Himmlert és az SS-t érintette.73 Június 13-án Imrédy felkereste
Veesenmayert, hogy kifejezze a maga és Sztójay megütközését a tranzakció felett,
amelyet, panaszolta, anélkül kötöttek, hogy a magyar
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham536.pdf
Az egész kötetet lásd: