A GAZDASÁGI MEGSEMMISÍTÉS 535

- a Becher képviselte SS-csoportnak átadják a Házértékesítő és Kezelő Rt.-t (Hausverwertungs- und Verwaltungs A. G.), egy új holdingtarsaságot, amelyet a tranzakció megkönnyítése érdekében hoztak létre;⁶²

>- 25 évig meghatalmazottként kezelik a Weiss Manfréd Műveket ellenőrző részvénypakettot, valamint az összes többi társ- és ipari üzemnek és a „rokoni csoport" birtokainak átadását az új holding-társaságnak;⁶³

- az SS a felhatalmazási időszak lejárta után a „rokoni csoport" összes vagyontárgyát visszaszolgáltatja.⁶⁴

A megegyezés negyedik pontja, amely a legzavarbaejtőbb rész volt az SS számára, és sohasem hozták nyilvánosságra, a „rokoni csoport" tagjai számára lehetővé tette Magyarország elhagyását, és hogy készpénzben 600 000 dollárt, továbbá 250 000 német márkát kapjanak. Becher és az SS a konszern bruttó bevételének 5 %-át kapta meghatalmazotti szolgálataiért.

A megállapodást, Himmler jóváhagyása után⁶?, 1944. május 17-én írták alá, amikor a zsidók tömeges deportálása az ország északkeleti részén már teljes lendülettel folyt. A „rokoni csoportot" ugyanazon a napon kicsempészték Magyarországról, és átmenetileg Bécsbe vitték.⁶⁶Miután néhány hetet Bécsben töltöttek, a csoport 32 tagját, köztük Chorin Ferencet és családját, valamint a Weiss család 10 tagját először vonattal Stuttgartba vitték, majd onnan június 25-én két Lufthansa-különgéppel Madridon keresztül Lisszabonba. Egy kisebb csoportot, köztük a Hein-rich családot, Svájcba szállítottak. Himmler a megállapodás jóváhagyásának egyik feltételéül szabta, hogy „jó magatartást tanúsítsanak" a szabad világban, ezért a csoport kilenc tagját⁶⁷ túszként tartották vissza Bécsben.

Noha a családoknak állítólag nagy mennyiségű értéktárgyat sikerült magukkal vinniük, az SS által megígért készpénzt nem kapták meg maradéktalanul. A Chorin-csoport Portugáliába utaztában vagy megérkezése után 170 000 dollárt kapott, a Heinrich-csoport 30 000 dollárt kapott Svájcban, és egy bécsi bankban 250 000 német márkát bocsátottak báró Weiss Alfonz rendelkezésére. A fennmaradó 400 000 dollárt több részletben kellett volna kifizetni, de a „körülmények" meggátolták az SS-t a további kifizetések teljesítésében.

A megállapodás megkötésének gyorsasága és titkossága, valamint annak lehetséges következményei, hogy az SS immár közvedenül érdekelt Magyarország legnagyobb ipari komplexumában, különböző okok miatt mind a magyar kormányt, mind a német külügyminisztériumot feldühítette.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham535.pdf

Az egész kötetet lásd:

http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/