534 A GAZDASÁGI MEGSEMMISÍTÉS
meg. A Luftwaffe parancsnoka, Hermann Göring és támogatói meg akarták szerezni a Weiss Manfréd Műveket és társvállalataikat, majd hozzácsatolni a Steyr Művekhez és a bécsújhelyi repülőgépüzemekhez, amelyek a Hermann Göring Művek társvállalatai voltak. A magyar kormány, amikor tárgyalásokba bocsátkoztak vele erről, 1944. május 3-án elvileg hozzájárult a művelethez. Sem Göring csoportja, sem a magyar kormány nem tudta, hogy magántárgyalások folynak az SS és a Weiss Manfréd Művek tulajdonosai között arról, hogy az üzemek feletti ellenőrzést Himmler csoportjára ruházzák át.59
Más megszállt országokkal ellentétben a németek Magyarországon nem tehették meg, hogy egyszerűen átveszik az ipari üzemeket, mert a klessheimi kastélyban született megegyezés értelmében a német jelenlét formailag nem sérthette az ország szuverenitását. A német és magyar hatóságok aggályosan ragaszkodtak ehhez a megegyezéshez, s gondosan őrizték a magyar függetlenség látszatát. Ráadásul, mivel a megszállás első néhány hónapjában a németek szabad kezet kaptak a zsidókérdés kezelésében, nyíltan nem vehettek birtokba egy jogilag „árja" céget.
A négy család - amelyet, szerződéses célokból, „rokoni csoportnak" neveztek - nevében Chorin Ferenc volt a fő tárgyaló fél. Április elején hozták vissza Magyarországra egy Bécs melletti internálótáborból, ahol olyan más neves túszokkal együtt tartották fogva, akiket az SS rögtön a megszállás után tartóztatott le.60 Az SS érdekeit Kurt Becher SS-Stan-dartenführer, Himmler magyarországi gazdasági megbízottja képviselte, aki később Kasztner fő tárgyalópartnere volt a maradék európai zsidóság megmentését célzó grandiózus tervben. A közvetítők szerepét Billitz Vilmos és Máriássy Ferenc, a konszern két vezető tisztviselője játszotta.
A tárgyalások több hétig húzódtak, mert Becher, gondos és
ravasz tárgyalópartner lévén, meg akarta nyerni Ottó Winkelmann, magasabb SS-és
rendőrpararicsnok jóváhagyását, mindenekelőtt pedig a megegyezés minden
részletéhez kikérte Himmler beleegyezését. Rendkívül óvatosan járt el, mert az
ügyletben az SS legfelső vezetése révén - igaz, csekély számú - zsidók
megmentéséről is szó volt. Az ajánlat szerint átadják a családok árja tagjai
által birtokolt 51%-nyi részvényt (a zsidó családtagok birtokában lévő 49% az
éppen elfogadás előtt álló rendelet hatályába tartozott, amely a zsidó vagyon
bejelentését, végső soron zárolását írta elő). Az ellenőrzést biztosító
részvénytöbbség átadása fejében az SS-nek lehetővé kellett tennie, hogy a négy
család 45-47 tagja Portugáliába és Svájcba távozhassék, s magukkal vihessék
értéktárgyaikat, köztük külföldi devizájukat. Az ügyvédek61 által
kidolgozott, négy részből és egy kiegészítő dokumentumból álló megegyezés fő
pontjai kikötötték:
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham534.pdf
Az egész kötetet lásd: