530 A GAZDASÁGI MEGSEMMISÍTÉS
A zsidók deportálásával a helyi hatóságok szabad kezet kaptak a zsinagógák és berendezési tárgyaik tekintetében, csupán a temetők emlékeztettek ideig-óráig az egykor virágzó zsidó közösségekre.44
Magyar reagálás a német kisajátításokra
A magyar hatóságokban riadalmat keltett, hogy a németek folyamatosan és egyre arcátlanabbul kobozzák el a zsidók tulajdonát a megszállás első két hónapjában. Noha ebben az időszakban kizárólagos joghatósággal ruházták fel a németeket a zsidókérdésben, a zsidó vagyont a magyar nemzeti örökség részének tekintették. Jóllehet abban a németek és magyarok egyetértettek, hogy kívánatos a zsidó tulajdon kisajátítása, a zsákmány felosztását illetően már élesen ütköztek a nézetek. A nemzetgazdasági érdekeken alapuló versengés igen heves volt, hiszen becslés szerint a zsidók vagyonát 7-9 milliárd aranypengőre értékelték.45
Az első magyar tisztviselő, aki a német rekvirálások jellegét és mértékét a Zsidó Tanáccsal ellenőrizte, Bodnár Richárd, a kereskedelmi és iparkamara, a kereskedelmi és közlekedési minisztérium egyik szervezetének titkára volt. Május 17-i első látogatása után szinte mindennap megjelent a Tanács központjában, hogy megvizsgálja a német követeléseket. A zsidó vezetők üdvözölték ezt az érdeklődést; nemcsak ujabb bizonyítéknak tekintették arra, hogy a magyarok újból joghatóságuk alá akarják vonni a zsidókérdés kezelését, hanem arra is eszközt láttáéi benne, hogy az elkobzott zsidó vagyon az országban maradjon. Bodnár kezdeményezésétől felbátorodva a zsidó vezetők bővítették kapcsolataikat a magyar tisztviselőkkel, hogy előmozdítsák azt, ami egyre inkább közös érdeknek mutatkozott. Gábor János és Domonkos Miksa különösen sikeresen építette ki és bővítette jó kapcsolatait Molitor Sándorral és Kiss Gyulával, a kereskedelmi és közlekedési minisztérium tisztviselőivel. Ennek következtében május végétől kezdve szorosan ellenőrizték a németek követeléseit és beszerzéseit. A magyarokat Domonkos folyamatosan tájékoztatta a német igényekről, s e vállalkozás során gyakran életét is kockáztatta.46
Nemzeti gazdasági érdekeiket követve a magyarok egy sor
ellenintézkedést tettek, amelyek nyilvánvalóan dühítették a németeket. Mivel a
zsidó vagyon lehető legnagyobb részét az országban akarták tartam, előfordult,
hogy még a csomagokat szállító vagonokat is lekapcsolták a
depor-tálóvonatokról. Különösen fontos volt számukra a zsidóktól kisajátított
műkincsek visszatartása. 1944 nyarán Csánky Dénest, az ismert festőművészt és
az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum igazgatóját nevezték ki a zsidók zár
alá vett műtárgyainak számbavételére és megőrzésére ki-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham530.pdf
Az egész kötetet lásd: