A GAZDASÁGI MEGSEMMISÍTÉS 527
csak megerősítette a főváros és Nyugat-Magyarország túlnyomórészt asszimilált zsidóságának bizakodását, akiket addig nem deportáltak, hogy a hatóságok megkímélik őket. így okoskodtak: „Ha a hatóságok az életünkre törnének, ugyan miért hoznának rendeleteket?"
A legtöbb zsidó hűségesen eleget tett az összes intézkedésnek. Néhánynak sikerült elrejtenie egyes értéktárgyait, vagy keresztény barátoknak és szomszédoknak „kölcsönadni" őket. Akinél azonban ilyen tranzakciókra gyanakodtak, azt barbár nyomásnak és kínzásnak vetették alá, amikor a gettóban vagy a deportálás előtt kihallgatták. Az érintett keresztények, akiket megrémítettek a rendszer figyelmeztetései és a rendkívül súlyos büntetés fenyegetése, néha bejelentették a tranzakciókat a hatóságoknak.
A vagyonuktól megfosztott és megélhetésükben korlátozott - már gettóban élő - zsidók élelemadagjait is megkurtították. Egy kormányrendelet, amelyet Jurcsek Béla mezőgazdasági és közellátási miniszter április 22-én írt alá, arról intézkedett, hogy a zsidók cukorfejadagját havi 30 g-ra csökkentsék.31 Megtiltották, hogy szilárd zsiradékot vásároljanak, s csupán havi 300 g növényi olajat kaphattak. Nem vehettek disznó- vagy borjúhúst, s csupán heti 100 g marha- vagy lóhúst igényelhettek.32 Mindössze napi két órán át járhattak el vásárolni, és csakis a helyi hatóságok által kijelölt boltokba és piacterekre.33
Április 27-én a közellátási miniszter rendeletileg34 kötelezte „az élelmiszer-ellátás szempontjából zsidónak tekintendő személyeket", hogy május 1-jéig személyi adataikat írásban küldj ék meg a községi elöljáróságnak, állítólag azért, hogy új élelmiszerjegyeket kaphassanak. A zsidók, akiket senki sem figyelmeztetett, ezt a parancsot éppúgy teljesítették, mint a korábbiakat. Mindez a nagyszabású gettósítás előestéjén történt, s a hatóságok arra használták fel az adatokat, hogy kiegészítsék velük azokat a listákat, amelyeket a hónap elején Baky parancsára készítettek a Gestapónak, a csendőröknek és a velük együttműködőknek a zsidók összegyűjtésére.
A nagyszabású kisajátítási intézkedések egy időben
kezdődtek el a zsidók gettósításával. Az eljárás mikéntjét Reményi-Schneller
Laj os pénzügyminiszter több rendelete is megadta; ő informálta időközönként a
minisztertanácsot az összegyűjtött zsidó vagyon értékéről.35 A
zsidóktól elvett javak leltárba vételének felelőssége a pénzügyminisztérium
javára fellépő helyi igazgatóságokat terhelte.36 Az igazgatósági
tisztviselők összehangolták működésüket a rendőrséggel és a csendőrséggel. A
gettósítás során, amikor a zsidók általában kevesebb mint fél órát kaptak
pity-mallatkor az összecsomagolásra, a tisztviselők nyomban elkobozták minden
értéktárgyukat. Egyéb javaikat, így bútoraikat, edényeiket, ruháikat
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
http://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham527.pdf
Az egész kötetet lásd: